Az udvar elköltözése Temesvárról.
Az udvar elköltözése Temesvárról.
Most már semmi sem akadályozta többé Károlyt, hogy uralkodói székhelyét visszategye ismét az ország szívébe, az államigazgatás könnyebb kezelése végett. Az udvar költözködése Temesvárról Visegrádra 1323. évi tavaszkor történt. A király történeti nevezetességű visegrádi palotája, melyen a nagyító hagyomány szerint olasz és német építőmesterek s lapicidák ezrei dolgoztak, készen várta urát. Júl. 1-től 12-ig Budán volt a királyi pár. Július 13-án már Visegrádon voltak.
Az udvar távozása Temesvárról nagy veszteséget jelentett a városra nézve. Vele tűnt le a középkori Temesvár fényes és boldog korszaka! A következő századok során soha többé nem emelkedhetett a tekintélynek oly magas fokára. 1315-től 1323-ig tulajdonképpen Temesvár volt Magyarország fővárosa. Az ország főméltóságai majdnem állandóan az udvar közelében tartózkodtak. A nádorok közül 1315-től 1317-ig Kopasz Borsa, 1317-től 1321-ig István, 1321-től 1322-ig Debreczeni Dózsa, 1322-től 1323-ig Druget Fülöp és Miklós fordultak meg gyakrabban Temesvárott. A király tárnokának, ki akkoriban Lipóczi Demeter volt, egyfolytában az udvarnál kellett tartózkodnia. A királyné tárnoka, Péter sebesi főispán, azonképpen a királyi udvartartáshoz tartozott. Treutul Miklós temesi és Lampert csanádi főispánokat szintén gyakran említik okirataink a király környezetében. Alkalomadtán Boleszló toszti herczeg s esztergomi érsek is bizonyára megjelent a király tiszteletére. László kalocsai érsek, főkanczellárként és Benedek csanádi püspök, a király udvari főpapjaként tisztüknél fogva is sűrűbben voltak vendégei a temesvári várpalotának. Fungens alkanczellárt hármat ismerünk Károly király temesvári udvaránál: János fejérvári prépostot, László titeli prépostot s választott fejérvári püspököt és Endre mestert, pécsi olvasókanonokot. Mellettük működött királyi jegyzőként Gál mester; Miklós fia, ki gyermekkora óta élt a királyi udvarban. Főlovászmester mindvégiglen Péter úr, ajtónálló pedig Tisza mester, a Borosjenei Tiszák őse, ki „continue in aula nostra residendo,” Erzsébet királynétól 1322-ben Ladány birtokot kapta adományul.
Nap-nap után tele volt Temesvár a külföld és az ország különböző irányaiból érkező vendégnéppel. Dúsan pompázó, színes képek, változatos eleven jelenetek ismétlődtek a királyi várlak csarnokaiban. Jószágok bőkezű adományozásával, méltóságok és nemesi levelek kiosztásával, az engesztelés és politikai okosság számos példáival a temesvári várpalotából győzte le Károly Róbert hatalmas ellenségeit s innen hódította meg Erdélyt és Horvátországot Szent-István koronája fönnhatóságának. Temesvárról alapítá meg Károly király Magyarország új arisztokrácziáját, királyhű új nemességét, mely vele egyetértve adott addig el nem ért lendületet a magyar közéletnek. Kételkedhetünk-e vajjon, hogy az újonnan szervezett nemesi osztály kiválóbbjai, kik a királytól vagyont, díszt és rangot nyertek, el ne látogattak volna Temesvárra, udvarolni a jóságos királynak? Történeti emlékeink névszerint is följegyezték az új nemesség fejeit, kiknek legtöbbje a középrendből emelkedett föl s kik közül többen udvari emberek és délmagyarországi birtokos urak valának. Igy a Drugetek, Szécsényiek, Debreczeniek, Szécsiek, Lipócziak, Báthoriak, Bebekek, Garaiak, Apponyiak, Kanizsaiak, Köcskiek, Nagymartoniak, Gilétfiak, Kontok, Nádasdiak.*
V. ö. Temes várm. története cz. dolgozatommal.
