Harmadik házassága
Harmadik házassága
Károly király második özvegysége 1319 nov. közepétől 1320 július 6-ig vagyis nyolcz hónapig tartott. Arra gondolt, hogy harmadszor is megházasodik s most a Piast-családból vesz feleséget. De a családdal negyedfokú rokonságban lévén, diszpenzácziót kellett a pápától kérnie. Mikor azt megkapta, megkérette Lokietek Ulászló lengyel király húsz éves leányának, Erzsébetnek kezét, ki atyja számkivetése alatt születvén, valószinűleg magyarországi származású volt. Károly akkor láthatta a női bájakkal és kiváló erényekkel ékeskedő herczegnőt, mikor visszahódította Ulászló számára a lengyel trónt. Arája fogadására 1320 június második felében utazott el a király. Két nappal az esküvő előtt, július 4-én Visegrádon járt, megtekintvén ott a várhegy tövében építtetni kezdett nagyszerű királyi palota munkálatait.* Az esküvő Budán ment végbe 1320, július 6-án.* Miután Székesfejérváron a királyné koronázása is megtörtént,* a Budán tartott lakodalmi ünnepségek befejeztével Temesvárra hozta. Károly a fiatal asszonyt.* 15Augusztus 1-én már Temesváron voltak. Leutaztukban Tamás esztergomi és László kalocsai érsekek, több püspök és világi országos méltóságok kísérték őket Temesvárra s maradtak a királyi pár társaságában egészen aug. hó végéig.*
Ráth K.: A magy. kir. hadj., utazásai és tartózk. h. 49. 1.
Pór A.: Magy.-lengyel érintk. (Századok, 1903. évf. 4. f. 314–315. ll.)
Dlugoss: Hist. Polon. III., 97. 1.
Ortvay: Oklev. Temesm. és Temesv. tört. I., 24. 1.
Ortvay: Oklev. Temesm. és Temesv. tört. I. 23–24. ll.
Ez a házasság jelentékenyen emelte Károly Róbert tekintélyét és hatalmát. Új összeköttetéseket szerzett neki s azok révén befolyása is emelkedett a külföldön. A rákosi országgyűlés óta mindenki meg volt elégedve a királylyal. Károly e békés időszakban áldásos kormányzati tevékenységet fejtett ki, sokat törődött az ország dolgaival és pótolni igyekezett régibb mulasztásait. A belső nyugtalanságok teljes lecsöndesítésére, úgy szólván még mézesheteiben, 1320. évi novemberre országgyűlést hirdetett Székesfejérvárra, hal maga is megjelent. Temesvári tartózkodása alatt ez volt a második országgyűlés, melynek végzései azonban elvesztek.* A karácsonyi ünnepekre visszatért a király Temesvárra s az egész telet együtt tölté feleségével. 1320-ra nem találunk hadjáratot följegyezve. 1321 márczius 18-án Csák Máté is meghalt s a felső vármegyék, a Mátyusföld és Trencsén vára önként visszakerültek a király hatalmába. Károly ellenségei mind eltűntek vagy meg voltak alázva; nyíltan legalább senki sem mert újabb kalandos vállalatokba bocsátkozni. A megreformált nemesség lekötelezett hűséggel s ragaszkodással kereste fel gyakrabban a temesvári királyi udvart. Külföldi követségek is sűrűn jártak-keltek, szövetséget, barátságot felajánlani Károlynak vagy oltalmat, segítséget, pártfogást kérni tőle.
Fejér: Cod. Dipl. VIII. 7, 126. l.
Erre az időre esik I. Albert király fiának, Szép-Frigyes osztrák herczegnek temesvári látogatása. A herczeg a bajorok ellen nyert magyar hadi segedelmet jött megköszönni, a további támogatásért pedig Pozsony várát hozta vissza Károlynak. Huzamosabb ideig volt vendége kedves unokaöcscse temesvári udvarának.
Erzsébettel friss élet, fény és pompa vonult a temesvári királyi palotába. Vadászatok, lovagjátékok, tornák sűrűn váltották fel egymást. Károly király nagy kedvelője volt a vitézi tornáknak és lovas viadaloknak, melyeket egészen olasz ízlés szerint rendezett. Condottieri lovascsapatok vonultak ki a turnirokhoz, melyeken a királyné és hölgyei, az udvar és vendégei, az egész vidék nemessége résztvett. Rengeteg költségbe került, de a hozzávaló pénzforrás Nápolyban, a szülői házban fakadozott. Károly mindíg nagy kísérettel, fejedelmi pompával jelent meg az udvari játékok színhelyén. Más volt az öltözete a tornákon, más a lándzsavetésen és más a hadjáratokon. Ünnepségek alkalmával aranyhímzéssel és sújtással kihányt öltözetet viselt, ékítve drágakövekkel és gyöngyökkel. A fövegén aranyforgót viselt gyöngyös csattal. A vívásban rendkívül ügyes, az ellenféllel kíméletlen, de egyszersmind nagylelkű s mint mondani szokás, gavallér volt. Midőn 1319-ben udvari apródjával, Hunt–Pázmánnál viaskodott s kópjájával a fiatal embernek három fogát kiütötte, legott egy biharvármegyei gazdag uradalommal ajándékozta meg, hogy – úgymond – „a királyi kegy bősége elfelejtesse vele sebének fájdalmait és eltakarja testi fogyatkozását”.
Erzsébet királyné mélyen vallásos, eszes és nagyon ügyes nő volt. Személyes tulajdonaival, méltóságos és nyugodt viselkedésével magasra emelte az udvar tekintélyét. Férje elhatározásaira jótékony befolyást gyakorolt. Károly el volt ragadtatva az örömtől, midőn harmadik házassága révén végre családalapításra is gondolhatott és az Anjouk magyarországi örökösödésének biztató reménységgel nézhetett eléje. Mert a királyasszony házasságának már első évében, 1321. évi április vagy május havában figyermekkel ajándékozta meg férjét. A gyermeket atyja névéről Károlynak keresztelték. Mikor Erzsébet lebetegedett, a király nem volt Temesvárott. Tábort járt ekkor a felvidéki csapatoknál. A kis herczeg születésének örömhírével Szécsényi Tamás sietett a királyhoz. Károly e gyengéd figyelemért erdélyi vajdává nevezte ki Széchényit, jutalmul adván neki Somoskő várát, „mivel hogy nagyságos Tamás úr olyan ünnepi vidám örömet szerzett nekünk, melynél nagyobb az életben még sohasem ért bennünket, midőn elsőszülött fiúnk születése hírét személyesen hozta meg felségünknek”.*
Anjouk. Okmt. II. k., 65. l.
Károly reményei nem mentek teljesedésbe. A kis herczeg egy éves se lett. Meghalt Temesvárott és hihetőleg itt is temették el. Talán épp a királyi családot ért csapás és a trónutód herczeg temetése gyűjté a temesvári várpalotába az 16ország nagyjait zordon télvíz idején, mikor távol vidékekről vajmi nehéz lehetett a legszélsőbb déli végekre eljutni. Károly király ugyanis megerősítvén Péter fiának Jakabnak végrendeletét, az előtte személyesen megjelent Gyárfás, Orbán fia részére, 1322. évi márczius 21-én oklevelet állít ki e cselekményéről. Oklevelét e szavakkal vezeti be: „Carolus rex. Ad universorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod cum unacum quibusdam prelatis et regni nostri baronibus in Themeswar essemus ...” Az oklevélben névleg említi a király a jelenvolt főurak közül István veszprémi püspököt, a királyné kanczellárját, Miklós győri püspököt, Debreczeni Dózsa nádort, Lipóczi Demeter tárnokmestert és Lampert országbirót, más főurakkal együtt, ,,et aliis regni nostri proceribus, regios honores tenentibus et habentibus”.*
Anjuok Okmt: II. k, 7–8. ll.
A királyfi temetési helyét nem ismerjük. Minthogy azonban a királyi palotában közönségesen olasz minoriták, a király kedvenczei, végezték az egyházi szertartásokat, a királyfi eltakarítása is nyilván a minoriták temesvári mostoregyházában, a váron kívüli területen történt.
