A városi közigazgatás átalakulása
A városi közigazgatás átalakulása
Temes vármegye feltámasztásával kapcsolatosan a városi közigazgatás is új alakuláson ment át, amennyiben a német és szerb magisztrátus 1780-ban, némely nehézségek leküzdése után, egybeolvadt és azok a rendetlenségek, melyek a két féle igazgatásból kifolyólag 64 év óta a város erkölcsi és anyagi fejlődését megakasztották, csakhamar megszüntek. A magisztrátus a német és szerb polgárság kölcsönös megegyezésével aképpen alakult meg, hogy a városbiróval együtt most négy német és négy szerb tagot választott bele a polgárság, kik nemzetiségi különbség nélkül, egyetemlegesen kezelték a város közügyeit. Az egybeolvadt magisztrátus élére városbirónak Pietro del Bondio spanyol származású elnémetesedett polgárt nevezte ki az adminisztráczió. Közvetetlen utánna következett a magisztrátus széniora a szerb Zsiván Gyuritsko Módosch. Azután rangsorban: Zsivkovics Nikola, Paratics András és Haigl Ferencz szenátorok; Deák (később Deyacknak írva) Sebestyén, Kayser Gáspár és Reyhuber Tamás tanácsosok (Rathsverwandter). A tanácsüléseket a német városházán tartották és a rácz városházát színházzá építették át.
Azonban Mária Terézia alkotmányos intézkedéseinek érvénye csak nehány hónapig tartott. A nagy királynőnek 1780-ban bekövetkezett halálával II. József császár meglepő rendeletei azt a hiedelmet ébresztették a temesvári lakosságban, hogy a visszacsatolás ténye megsemmisült és a Temesi-Bánságban marad minden úgy, a mint régen volt. Temesvár marad továbbra is a Temesi-Bánság kormányzati középpontja. Ez a vélekedés indíthatta a város tanácsát arra a fontos lépésre, hogy mindjárt II. József uralkodásának kezdetén megsürgette az udvarnál Temesvár városának a szabad királyi városok sorába emelését, a mint azt Mária Terézia megigérte. A város főképpen arra alapította kérelmét, hogy „Temesvár a Temesi-Bánság fővárosa”. A magyar állami és nemzeti érdeket hallgatással mellőzte.
