Hunyadi László Hunyadi Mátyás
Hunyadi László
Hunyadi Mátyás
Hunyadi Mátyás
Ismeretes a borzasztó gyászeset, mely a király esküszegése következtében Temesvárt sokkal inkább, mint az ország bármely városát Hunyadi Lászlónak hóhérpallossal történt kivégeztetésével és Mátyás bebörtönöztetésével 1457 márcz. 16-án érte. Isten büntető kezét látta a nemzet abban, hogy a gyenge jellemű Posthumus László, ki a serdülő korban levő Hunyadi Mátyást előbb Bécsbe és 28onnan Csehországba foglyul magával vitte, a Temesvárott fogadott eskűjének éppen évforduló napján, midőn menyegzőjére készült Prágában hirtelen meghalt. A fájdalomtól megtört Hunyadiné ismét magára öltvén gyászruháit, Temesvárra vonult vissza. Fivérével, Szilágyi Mihálylyal innen indítá meg bosszuló hadjáratát a Hunyadi-ház ellenségei, a királypárti oligarchák ellen. Miután Szilágyi Erdélyt elfoglalta és a nemesség az ország többi részeiből is mind sűrűbben gyülekezett fegyveres csapataival Szilágyi zászlaja alá, a megdöbbent ellenpárt végre kibéküléssel fejezte be hasztalan ellenszegülését és hozzájárult az 1458-iki országgyűlés rendeinek határozatához, kik Hunyadi Mátyást a főváros lakosságának és a vidékről tömegesen egybesereglett népnek lelkes üdvrivalgása között, Magyarország királyává választották. Mátyás már megválasztatása első évében, 1458 november havában ellátogatott anyjához Temesvárra. Kétheti itt időzése alatt családi palotájából hirdette ki deczember 6-ikára a szegedi országgyűlést, melyen az anarchikus zavarok között szétzilált honvédelmi rendszert helyreállította és igazságos és erélyes kormányzatának az által adta elrettentő első példáját, hogy nagybátyját és jótevőjét, Szilágyi Mihályt, erőszakosságai és önkényes tettei miatt elfogatta s Világos várában őrizet alá helyezte.
1463-ban II. Mohammed szultán Ali bég szendrői basát küldte a temesi terület megtámadására. Minthogy azonban Pongráci János erdélyi vajda a török támadókat Temesvár és a Temes jobbpartja között derekasan elverte, a csúfos vereség megtorlására Ali 1476-ban Temesvár ellen vezette 4000 főnyi seregét. Nagy Ambrus temesi főispán nem engedte az ellenséget a vár közelébe s Nifor Imre és Csegelyi János nándorfejérvári kapitányoktól segítve, oly diadalt aratott a mozlimeken, hogy Ali csak kevesed magával menekülhetett át Szendrőnél a Dunán. Két évvel később Mátyás király az óriási erejű Kinizsi Pált, a magyar Herkulest nevezte ki temesi főispánná és a Délvidék főkapitányává, ki mint ilyen vezette seregét 1479 október havában a kenyérmezei harcztérre, hogy Báthory István erdélyi vajdát, kit Ali bég 40.000-nyi ozmán haddal támadott meg, veszedelmes helyzetéből kisegítse. Kinizsi új erőre élesztette Báthory vitézeit, Báthoryt megszabadította, az ellenséget pedig, két karddal a kezében, véres harcz után a hegyszorosokon átkergette. 1481-ben a török Iszkender basa vezérletével ismét rabolta s pusztította Temesvár vidékét; de Kinizsi nemcsak visszaűzte őket, hanem Horomnál betörve Szerbiába, Galambócz vára alatt teljesen szét is verte. Ezernyi török holttest borította a csatatért s maga Iszkender basa is életét veszíté. A szerb nép nagy tömegekben járult Kinizsi elé, könyörögve, hogy magyar területre bocsássa őket. Kinizsi ez alkalommal mintegy 25–30 ezer szerbet telepített be a délvidéki vármegyékbe, számos családot Temesvár Nagypalánk városrészébe is.
1483-ban II. Bajazid szultán ötévi fegyverszünetet kötött Mátyás királylyal, mely 1488-ban további három évre meghosszabbíttatván, alkalmul szolgált Kinizsinek Temesvár város és Temes vármegye felforgatott állapotainak rendbe hozására. Azonban a nyugalom csak nagyon rövid ideig tartott. Még le sem járt a fegyverszünet, a törökök már is megkezdték rabló kalandjaikat Temes vármegyében s egész Temesvár alá hatoltak, honnét őket mindig Kinizsi éber bátorsága riasztotta vissza. Mátyás királynak 1490-ben bekövetkezett halála után már nemcsak a törökök veszélyeztették a köznyugalmat, de a hatalmaskodó oligarchák is elkövettek mindén lehetőt, hogy a nagy király erélyes uralmának üdvös hatásai vele együtt sírba szálljanak. A trónvillongások nyomában támadt belső zavaroknak természetesen a török ellenség örvendett legjobban. Száguldó csapatai felhasználták az alkalmat rabló betöréseiknek vakmerő és kegyetlen megismétlésére. A trónralépett II. Ulászló 1494 szept. 25-én személyesen akart meggyőződni Temesvár helyzetéről és szemlét tartott a szélhűdött öreg Kinizsi seregei fölött, melyeknek élén jól sikerült betörést is intézett Szerbiába. Onnét azonban Kinizsi már nem térhetett többé vissza. Táborozás közben, a Száva partján, nov. 24-én meghalt. Utóda Som Józsa lett, kit 1511-ben Báthory István követett.
