Dósa György lázadása
Dósa György lázadása
Báthory István főispánsága alatt 1514-ben történt Temesvár várának első ostroma Dósa György 70.000 főnyi parasztnépe által. Dósa éjszak és nyugat felől támadta meg a várost s a nemesi várkastélyokból összeszedett tábori ágyúkkal lövette a Hunyadi-várnak erről az oldalról falazott bástyáit, de nem boldogult. Ekkor azon nehéz és merész vállalatba fogott, hogy a nyugati mocsarakból a vizet lecsapolandó, nagy erőfeszítéssel a Temes egyik ágát a Nagy-Temes anyamedrébe eressze le és az eképpen levezetett mocsarak mélyedésein át fatörzseket 29fektetve, közelítse meg a várat. Folyt is már ez a munka szaporán, midőn a szorongatott vár fölmentésére Erdélyből megérkezett Szapolyai János vajda és véres csatában szétverte Dósa seregét, őt magát pedig öcscsével és sok más hívével fogságba ejtette. Több napi éheztetés után hadi biróság elé állítván őket, az általuk kivégzett több száz nemes halálát a kor felfogásának kegyetlen szellemében aképpen torolták meg, hogy Dósát czigány hóhérok által ízzó vastrónra ültették és tüzes vaskoronával megkoronázták, kiéhezett híveit pedig arra kényszerítették, hogy vezérük sült testét fogaikkal tépjék szét. Dósa végső perczéig megtartotta szilárdságát. A fájdalom egy hangja sem szállt el ajkairól. Midőn társai a húsán rágódtak, keserűen mondá: „Úgy látom, nem harczosokat, de kutyákat neveltem magamnak.” Az írtóztató jelenet színhelye a Kis-Temes jobbpartján elterülő mezőségnek az a pontja volt, mely a várból a mai József-külvárosba vezető úttól kissé balra fekszik. Ott szokták akkoriban a halálos ítéleteket végrehajtani. Most a Segítő-Boldogasszony művészi kivitelű szobra jelzi a Dósa és társai kivégzésének helyét. Régenten, nem messze a folyótól, Mária-kápolna (talán temetőkápolna) állott ott, melynek omladozó falai Temesvárnak 1716-iki visszavételekor még fönnálltak.
Egykorú ujságlap Dósa kereszteseiről. (A. M. Nemz. Múzeumból.)
