János Zsigmond
János Zsigmond
Két évre a kötött egyezmény után, 1540 júl. 22-én, János király Erdélyben meghalt, nemsokára azon örvendetes értesülése után, hogy neje, Izabella, Zsigmond lengyel király leánya, Budán figyermeket szült, kit János Zsigmondnak kereszteltek. Végrendeletében fia gyámjául kedvelt hívét és meghitt tanácsosát, Martinuzzi Utjeszenics Györgyöt és rokonát, Petrovics Pétert nevezte ki olyképpen, hogy amaz a kormányzást vezesse, emez pedig mint Temesvárnak a Dóczi Jánostól megölt Czibak Imre után kinevezett főispánja és a Délvidék hadi parancsnoka, Izabella királyné és fia örökségét fegyverrel védelmezze. Martinuzzi, kit évkönyveink közönségesen Fráter Györgynek neveznek, hogy gyámfiát atyja trónján fenntartsa, Werbőczyt és Eszéky János pécsi püspököt 40 ezer aranynyal II. Szulejmánhoz küldé, kérvén őt, erősítse meg János fiát az ország birtokában. Ferdinánd ellenben felszólította Izabellát, hogy a nagyváradi egyezmény értelmében adja át neki az országot. Egyszersmind Budát 1541-ben ostrom alá vette. Mikor Szulejmán Buda ostromáról értesült, nemcsak megerősítette János Zsigmond herczeget atyja székében; hanem Buda fölmentésére Mohammed basa vezérletével 100 ezernyi hadat 31küldött. Mohammed a német sereget elűzte a vár alól, sőt majdnem egészen megsemmisítette. A nyár végén maga Szulejmán is megérkezett Budára s a fővárost csellel birtokába vevén, Izabellát fiával és udvarával együtt előbb Lippára, onnét pedig Erdélybe küldé, biztosítván őt állandó pártfogásáról.
Ez volt a török hódoltság bevezetése.
