Szapolyai János
Szapolyai János
Szapolyai Jánost az 1526-ki nov. 10-én tartott székesfejérvári országgyűlésen királylyá választották. Megkoronáztatván, nyomban megkezdődtek I. Ferdinánd ellenkirálylyal, azok a véres harczok, melyek minden törvényes rend felbomlasztásával tizenegy évig tartottak és még Mohácsnál is kegyetlenebbül sujtották hazánkat. A mohácsi mezőről megmenekült Perényi Péter temesi főispán magához vevén a szent koronát, eleinte János király mellé állott, ki az erdélyi vajdaságot ajánlotta fel neki. A temesi főispánságba Czibak Imrét ültette János király. Perényi, azonban csakhamar átment Ferdinánd pártjára és 1527-ben a budai országgyűlésen nemcsak az erdélyi vajdaságban erősítették meg, de koronaőrré is választották. Czibakot nem ismerte el Ferdinánd a temesi főispánságban s Török Bálintot nevezte ki Temesvárra. De az is elhagyta Ferdinándot és János királyhoz szegődött.
Az ingadozó jellemek e hullámzásában és abban az ádáz versengésben, mely a két ellenkirály között folyt, emelkedett ki a homályból egy ismeretlen kalandor Csernovics Iván a „fekete ember”. Különféle hazudozásokkal és igéretekkel a Temesvárott és vidékén települt szerb népet fölkelésre csábította, fölfegyverezte és hadsereggé szervezte. 1527–1528-ban avval a követeléssel lépett föl, hogy a Tisza–Duna–Marosköz külön szerb tartománynyá alakíttassék át és Szerbiához csatoltassék. Egy ideig János király pártján volt. De azután Ferdinánd ajándékai és igéretei által eltántoríttatván, a magyarság ellen fordult. Mint Ferdinánd párthíve, a János király mellé sorakozott délvidéki magyar népet rabolta és gyilkolta. Mihelyt ezt János király megtudta, 1528-ban székely hadat küldött a magát czárnak nevező Iván ellen, mely őt Czibak Imre és Török Bálint vezérletével Szőlősnél és Csanádnál pocsékká verte, csapatait szétszórta és a Tiszán át menekülni kényszerítette. Szegeden a hazafias érzelmű polgárság támadt fel ellene és megsebesítette. Futása közben Török Bálinttól rejtekhelyén, a tornyosi pusztán meglepetvén, lefejezték.
Ez a szerb zendülés Temesvár történetében azért jellemző, mert éppen ebből a magyar városból indult ki az első nemzetiségi mozgalom. Kiindult azok részéről, kiket a törököktől való halálos félelmükben a magyar királyok és a legnagyobb magyar hős, Hunyadi János, oltalomban s vendégszerető fogadásban részesítettek.
Ferdinánd és János király között 1538-ban Nagyváradon békeszerződés jött létre. Annak értelmében Erdély és az erdélyi határok s a Tisza balpartja között elterülő tartomány, melyet János király tartott kezében, továbbra is az ő uralma alatt maradt. Ferdinánd kötelezte magát, Jánost királyi czímével elismerni és védelmezni. Ha fia születnék, örökölni fogja atyjának birtokát és Ferdinánd egyik leányát feleségül kapja. János király halála után pedig egész Magyarország és a hozzá tartozó országok Ferdinánd s utódai uralma alá jutnak.
