A fölszabadító hadjárat
A fölszabadító hadjárat
1696 júl. 6-án Bádeni Lajos Szegednél összpontosította seregét, mely 5000 nehéz fegyverzetű lovasból, 2000 huszárból s néhány gyalog hadosztályból állott. Vezérei voltak: Heissler tábornagy, Caprara Aeneas, Stahremberg Guido, Vaudemont herczeg és gróf Pálffy János. Mire II. Musztafa szultán Nisszából a Duna felé előrenyomult, a választófejedelem Temesvárt aug. 1-én újra bekerítette. De a szultán gyors menetekben oly hirtelen jött át Pancsovánál a Dunán, hogy a meglepett választófejedelem kénytelen volt félbeszakítani Temesvár körülzárását és elébe sietni a török seregnek. Aug. 20-án Olasz nevű régi torontáli falunál, a Bega folyó mellett fekvő Szerb-Czernya közelében találkozott a két ellenséges sereg. Aug. 26-án este Heissler hat zászlóaljjal megkezdte a csatát. Az ütközet késő éjig tartott, mindkét részről borzasztó vérontással. Heissler, Vaudemont és Musztafa temesvári basa is megsebesültek. A csata végre az ozmánok javára dőlt el. A császáriak elvesztettek 2000 gyalogost és 1146 lovast. Számos ágyú és más fegyver a törökök kezébe került. A szultán, bár 8000 embert vesztett, meg volt elégedve az eredménynyel. 16.000 főnyi csapatot visszahagyva Temesvár oltalmára, Pancsova felé elvonult és a hadjáratnak végetvetett.
Az 1697-ki hadjáratot Musztafa szultán szintén személyesen vezette.* Aug. 10-én érkezett Belgrádba, hol Dzsáfer temesvári kormányzó fogadta. Első teendője volt a temesvári helyőrséget élelmiszerrel ellátni. Ez alatt Bécsben I. Lipót Stahremberg ajánlatára a fiatal 32 éves Savoyai Jenő herczeget nevezte ki a lengyel trónra meghívott Frigyes Ágost helyére fővezérré. Alatta menten más fordulatot vett a török háború. Musztafa szultán, minthogy a Duna és Tisza között erősen elsánczolt keresztény hadaknak keveset árthatott, Savoyai Jenő megkerülésével átkelt a Dunán, Temesen, Begán és Tiszán, hogy először is Szegedet birtokába 54vegye és onnét Erdélybe vonuljon; de a szultán menetközben megváltoztatta tervét. Szegedet mellőzve, Zentánál akart átkelni a Tiszán és Temesvárra szándékozott.
A hadjáratot élénk színekkel és török nagyzással írja le Dzsáfer történetirója a fentemlített kéziratban. (Magy. Tud. Akad. könyvtár.)
A zentai csata és Savoyai Jenő fényes győzelme ismeretes. A megrémült szultán, félve az üldözéstől, 3000 szpahi fedezete alatt oly gyors futásnak eredt, hogy másnap, szept. 12-én délben már Temesvárra érkezett.
A helyzet most az volt, hogy Délmagyarországon csak Temesvár és vidéke uralta még a törököt. A zentai katasztrófa után a szultán elrendelte, hogy Temesvár még jobban megerősíttessék, mert most már ék gyanánt szorult a császári hadak működési területébe. A Maros- és Tiszaköz az erdélyi határokig mindenfelé a császáriak kezén volt, kik Temesvárt félkörű gyűrűként vették körül. Ennek a helyzetnek előnyeit nem lett volna nehéz azonnal kellőképpen kizsákmányolni. De a hadsereg legfőbb vezérférfiai között egyedül Jenő herczeg volt az, ki a zentai győzelmet Temesvár visszafoglalásával akarta betetőzni. A bécsi intéző körök azonban más sztratégiát ajánlottak a császárnak: Temesvár helyett Belgrád bevételét. Közben Anglia és Hollandia beleavatkozott az ügybe. Békét javasoltak Lipótnak. Mialatt Bécs és Konstantinápoly között a diplomácziai jegyzékváltás folyt, Jenő herczeg Temesvár környékén vonta össze hadait és fenyegető állást foglalt el a várral szemben, sőt néhányszor meg is támadta az erősséget és össze is ütközött a török helyőrséggel. Minthogy azonban a békealkudozások ekkor már határozottabb alakot öltöttek, nem volt tanácsos a portát újabb temesvári ostrommal ingerelni, miért is a herczeg visszavonta csapatait Temesvár alól és a Tisza mellett, Zsablyánál ütött tábort. Hosszabb tárgyalások után végre sikerült a háborúskodó felek érdekeit megegyeztetni és így 1699-ben jan. 26-án megkötötték a karloviczi békét, melynek értelmében Temesvár és az alája vetett tartomány továbbra is ozmán uralom alatt maradt.
De a karloviczi békeszerződést épp oly kevéssé tartotta meg a török, mint az előbbeni békekötéseket.
A kalifa ürügyet keresett és talált egy újabb támadásra. Ali nagyvezér 1716. évi júliusban 200.000-nél több fegyverest vezetett át a Száván. De Károly király sem vesztegelt tétlenül. Savoyai Jenő mintegy 70.000-nyi sereggel ekkor már Futaknál táborozott. Jeles hadvezérei közül a magyar Pálffy volt az első, ki aug. 2-án Pétervárad alatt, a karloviczi béke emlékére épült kápolnánál, dicső csatát vívott a török lovassággal, mely előfutára volt az ozmánokon Pétervárad közelében aug. 5-én kivívott teljes diadalnak.
