A török elvonulása
A török elvonulása
A kapituláczió megállapodásai szerint tehát a helyőrségnek és a Temesvárott tartózkodó minden töröknek szabad elvonulást engedtek meg Belgrádba. Jenő herczeg 1000 kocsit bocsátott rendelkezésükre, hogy málhájukat, nejeiket s gyermekeiket elszállíthassák. Mindennemű fegyver- és lőkészlet a győzőé lett. A szerbeknek, oláhoknak, örményeknek, zsidóknak stb. saját tetszésükre bízták maradni, vagy távozni. Rákóczi párthiveiről, a várban menedéket talált kuruczokról, a kik számára Mehemet basa szintén szabad elvonulást kért, azt írta Jenő herczeg magyargyűlölő osztrák indulatossággal: „a kutyák elmehetnek, ahová akarnak”.
Minthogy azonban az ígért kocsik előállítása némi időbe került s a török helyőrség és lakosság úti készületei is elhúzódtak, a kivonulás csak okt. 17-én történhetett meg. Ezalatt a törökök és a keresztény tábor katonasága, kik előbb elkeseredetten harczoltak egymás ellen, barátságosan közlekedtek egymással.*
Arneth: Prinz Eugen v. Savoyen. II. k. 524. l.
Jenő herczeg a seregében uralkodó kitűnő fegyelem jellemzésére fölemlíté a császárhoz írt levelében, hogy a számos ok ellenére, melyek legénységét bosszúállásra ingerelhették volna, a törökök bántalmazásának egyetlen esete sem fordult elő, úgy hogy a törökök a kapituláczió után teljes biztosságban érezhették magukat. Hogy mi indította a törököket Temesvár váratlan átadására, Jenő herczeg erre nézve nem tud mást gondolni, mint a félelmet és rettegést, melyben a vár és város a szüntelen és túlheves bombázás alatt volt. A fából épült házakban – úgymond – és a szűk sikátorokban a török családok élete nem volt már többé biztos, a minthogy az utczákon és a házakban csakugyan sokan lelték halálukat. Különben – miként a vár birtokbavételekor a császáriak meggyőződtek – a törökök semmiben sem szenvedtek szükséget, a védőművek is még oly jó állapotban voltak, hogy még sokáig daczolhattak volna a heves ostrommal. A várban többi között 120 öntött ágyút találtak, melyek mindegyikén császári czimer volt, Temesvárnak Szulejmán által 1552-ben történt elfoglalása idejéből.
Savoyai Jenő vitéz seregéből meghalt Temesvár falai alatt: 1 vezérőrnagy (Hochberg), 3 ezredes, 6 őrnagy, 23 kapitány, 42 hadnagy, 21 zászlós, 47 őrmester, 68 tizedes, 2189 közlegény és 7 mérnök; összesen: 2407 ember. Megsebesültek Emánuel portugáli kir. herczeg, Würtembergi Sándor és Frigyes herczegek, Ahrenberg herczeg, Ahumada, Browne, Livingstein és Elster tábornokok, 7 ezredes, 6 alezredes, 9 őrnagy, 18 kapitány, 53 hadnagy, 35 zászlós, 29 őrmester, 49 tizedes, 3968 közlegény és 10 hadmérnök; összesen: 4192 ember. Az egész veszteség halottakban és sebesültekben 6599 ember volt.
A törökök elvonulása temesvári otthonukból okt. 17-én megható képet tárt a császári tábor és az egész vidék lakossága elé, Elől lépdelt a 12.000 főnyi helyőrség, körülvéve 500 fegyveres császári lovastól. Követte őket beláthatatlan sorban 1000 parasztszekér, melyeken az aggokat, betegeket, nőket és gyermekeket helyezték el. Jöttek a tevehajcsárok csilingelő tevéikkel és a podgyászrakománynyal. Végezetül következtek a kaftános gyalogcsoportok, a szarvasjószág, a lovak, öszvérek, a juh- és kecskecsordák. A színpompás festői menet a várkastély előtti belgrádi kapun vonult ki a várból a mai Józsefvárosba; onnan kiérve, az akkori Temesvár-pancsovai országúton, délnyugati irányban haladt. A menetelés a császári csapatokkal megrakott vidéken át a kapituláczióban megjelölt nyolcz állomás felé irányult. Ezek voltak: Sághon a temesi híd, Zsebelyen a másik temesi híd, azután Denta, Margita, Alibunár, Pancsova és Borcsa, mely a Duna innenső partján az utolsó állomás volt. Útközben mindenütt a vidék távozó mohamedán lakossága is csatlakozott hozzájuk. Ennél érdekesebb és nagyobbszerű látványosságot aligha nézhetett valaha Délmagyarország!
58Így szabadult meg valahára Temesvár 44 napi szakadatlan ostrom után a 164 éves török uralom alól.
