Temesvári ejálet
Temesvári ejálet
A török uralom kezdetével Temesvár a Ruméliába beolvasztott délmagyarországi ejálet vagyis helytartóság fővárosa lett. Az ejáletben időközönként hol több, hol kevesebb szandzsákság vagyis kerület szerveztetvén, azoknak katonai, adóügyi, közigazgatási, gazdasági és törvénykezési szervei mind Temesvárott összpontosultak a beglerbég vagyis a kormányzó basa kezében. A kerületeket a kormányzás átvételénél 1552-ben Kászon basa és Halil bég osztották fel, megállapítván a határt Temesvár és Erdély között. Történetíróink közönségesen nyolcz kerületet említenek: a temesvárit, csanádit, becskerekit, csákovait, pancsovait, lippait, moldovait és orsovait. De a török tartományi felosztás általában rendszertelen volt. Gazdasági vagy adóügyi szempontból a kormányzó basák többször módosították.* Evlia Cselebi a XVII. század második felének elején csak hat kerületet ismer a temesvári ejáletben: Temesvárt, Lippát, Csanádot, Gyulát, Moravát (Moldova) és Orsovát. De 1658-ban Köprüli vezir Jenő, Sebes és Lugos várakat is meghódítván, ezt a három szandzsákot is az ejálethez kapcsolták.
Magyarország a török hódítás korában. II. k., 182. 1.
A temesvári ejáletben 59 ziámet és 290 timár-birtok volt. A zsoldos katonákkal (dsebelikkel) szabályszerint 7800 katona, a basa külön katonaságával együtt pedig összesen 10.000 fegyveres volt állandóan az ejálet szolgálatában. A kormányzó beglerbég mellé egy alajbéget, egy cseribasát és egy jüzbasát rendeltek ki. A kormányzóság többi főtisztviselői voltak: a kházine defterdár (kincstári számvevő), a defter-ketkhuda (számvevőségi helyettes), a timár-defterdár, a csauszok ketkhudája (ügyvivője), a csausz-emini (felügyelő), defter-emini (számvevőségi felügyelő) és a sehir-emini (városi felügyelő). Volt azután a hákim-serija (törvényszéki biró), a molla (főbiró), a hákim (várparancsnok), a tugos (zászlós aga), azáb-aga, besli-aga, gönüllü-aga (önkénytesek agája), martalócz-aga, topcsi-aga (tüzér-aga), dsebedsi-aga (vértesek agája), hiszár-aga (vár-aga), pandur-aga. Egyik hákimja a sejkh-ül-iszlám, egy másik hákimja a nákib-ül-esráf török főpapok. A szpáhiknak külön ketkhudájuk, a janicsároknak külön szerdárjuk volt. Volt azután a vámfelügyelő, magtárfelügyelő, vámszedő, építészeti főnök, és a városi adófelügyelő. A temesvári ejáletben 36.000 keresztény fizetett fejadót s szolgáltatott be élelmi készleteket.*
Karácson Imre: Evlia Cselebi magyarországi utazásai, I. k. 8–9. ll.
