Mint török város
Mint török város
Azt a nagymérvű pusztulást, mit a törökök ostroma és gyujtogatása Temesvárott előidézett, soha többé ki nem építették az iszlám uralma alatt. A kifosztott és tönkrement szegény keresztény lakosság, különösen annak magyar része igyekezett a be nem hódított vidékekre menekülni. Gazdátlan házaikba az úrrá lett török telepedett be és bízva hatalmának s hódításainak állandóságában, betelepítette csakhamar a családját és rokonságát is. Néhány évtized alatt az ősi magyar Temesvárból török város lett. Magyar lakossága évről-évre fogyott.
A hódoltság első szakában, a XVI. század második felében, vajmi siralmas török város lehetett Temesvár. Magát a várat is, bár régi alakját megtartotta, új erődítményekkel látták el, egészen a török erősségek módjára. A régi várkapukat szintén átalakították és mindegyiket török néven nevezték el, török felírásokat véstek a tetejükbe. Az egész városban nagy változáson ment át minden: a török ízléstelenség hatalmasodott el minden tárgyon. Mindenben tespedés és romlás uralkodott. „A város utczái szűkek, rendetlenek – írja Berkeszi, – a házak többnyire alacsonyak, fából, itt-ott téglából valának építve, keleties modorban. Kemény építési anyagból csak kevés épülete volt a városnak. Mindössze is csak az imaház, a nagy puskaporos torony, az ökrös malom és néhány hivatalos épület magaslottak ki az apró házak tömkelegéből. Kövezés a városban még nem volt, sőt a talaj sok helyen még vízzel és mocsarakkal volt borítva.”*
Temesvár kis monográfiája, 15. l.
45A Nagypalánk külvárosban a helybenmaradt magyarok és újabb jövevényekkel szaporodott törökök, örmények, szerbek, görög és zsidó kereskedők, iparosok és munkás parasztok földből vert, többnyire náddal és gyékénynyel födött viskói sorakoztak sűrűn egymás mellé. A vár erősítésén, a mecseteken és fürdőkön kívül mitsem épített a török. Mecsetjei is többnyire az azelőtti keresztény templomokból alakultak át. „Ez által – írja Salamon – e vallásos emlékszerű épületek igen káros átalakuláson mentek keresztül, mert a szobrokat kivetették, a szentképeket bemeszelték vagy összerontották.”*
Szentkláray: Száz év Délm. u. tört.
A belvárosban rombadőlt magyar kőházak udvartelkén, rácsos ablakú faépületek keletkeztek, a kanyargós szűk utczák hosszában összevissza kevert házcsoportok, baromistállók szorultak egymás mellé és a házakból kifolyó tisztátalan víz pocsolyákká gyülemlett a szemetes utczákon. A házak előtt szatócsboltok, sütőkonyhák, borbélyműhelyek, füstös kávécsarnokok. Az ablakok helyenként sárral betapasztva, téglával, szalmával vagy rongyokkal bedugva. Ilyen arczulata volt Temesvárnak a XVI. század második felében.
