Visszafoglalási kísérlet
52Visszafoglalási kísérlet
Temesvárt kiragadni a törökök kezéből főtörekvése, legélénkebb vágya volt a magyar nemzeti pártnak és a Habsburg uralkodóknak egyaránt. Azonban Losonczy halála óta negyvennégy esztendő mult el anélkül, hogy kedvező alkalom és lehetőség kínálkozott volna a fontos vár felszabadítására. Erre már csak akkor lehetett gondolni, midőn a királyi hadak sikerei és a délvidéki török várparancsnokok kudarczai jóval alább szállították a porta elbizakodottságát. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem ekkor azután elérkezettnek látta az időt, a török igát lerázni legalább a saját fejedelemségéről. 1595 jún. 28-án véd- és daczszövetséget kötött Rudolf királylyal a magyarországi ozmán hatalom megtörésére. E szövetség értelmében Erdély a Szapolyai János néhai magyar király által bírt kiterjedésben, tehát a Tisza balpartjától kezdve, nagyfejedelemséggé nyilváníttatván és a magyar koronához csatoltatván, Báthory minden gondját most arra fordította, hogy fejedelemsége biztosítására a neki átengedett terület fontosabb erősségeit, melyek közé, a Tisza–Erdély-közén első sorban Temesvár tartozott, a törököktől visszavegye. A hadvezetést kipróbált vezérére, Borbély Györgyre bízta, ki Boksánt, Verseczet, Facsádot, Solymost, Világost, Csanádot, Nagylakot, Pankotát, Eperjest (Lippa és Facsád között), Aradot és Lippát bátor előnyomulással még az 1595-ik év folyamán sorra elfoglalván, a következő 1596-ik?év tavaszán Temesvár megostromlására indult és a várat június 10-én bekerítette.
Az ostromhoz maga Báthory Zsigmond fejedelem is táborba szállott és a fővezényletet személyesen intézte. Ostromseregét három hadtestre osztá. Az elsőt Kornis Gáspár parancsnoksága alatt éjszakon, a másodikat Király Albert és Toldy István alatt nyugaton állította fel, míg a harmadik hadtesttel maga Zsigmond keleten és délen foglalt állást. Midőn az ostromágyúk a falakat és védőműveket már meglehetősen megrongálták, Zsigmond három oldalról rohanta meg a várat, de jelentékeny veszteségei miatt kénytelen volt a rohamot csakhamar beszüntetni. Megkísérlett ugyan egy második rohamot is, azonban eredmény nélkül, mert 20.000 tatár sietett a vár segítségére. Zsigmond egész seregével nyilt csatában ütközött meg a tatárokkal s az ütközet az ő javára dőlt el. Az ellenség több ezer ember veszteséggel megfutón. Zsigmond gazdag zsákmánynyal tért vissza Temesvár sánczai alá, hol a pápától küldött szentelt kardot és süveget ünnepélyesen nyujtották át neki. De az ostromot nem folytathatta tovább. Magyar vagy német hadak nem jöttek segítségére, élelmiszerei is fogytán voltak. Azonkívül oly rekkenő hőség állott be, hogy betegségektől tartván, felhagyott kivihetetlen szándékával és fáradt seregét a kiesebb Erdélybe vezette vissza.
A következő 1597-ik évben kanczellárját, Jósika Istvánt küldé Báthory Temesvár megostromlására. Jósika szept. végén 25.000 emberrel lepte meg a várat. Okt. 17-től teljes hónapig törette a falakat, de csak a külvárost és a külső erődítményeket foglalhatta el. Bátor rohamait a várbeli törökök mindannyiszor visszaverték, és így az ő ostroma is eredménytelen maradt. A szakadatlan őszi esőzés annyira megdagasztotta a vár körül elterülő mocsarakat, a sánczok vizeit és a Temes-folyót, az utakat is oly járhatatlanná tette, hogy Jósikának semmi reménye sem lehetett a sikerhez, miért is nov. végén elvonult Temesvár alól.
