A magisztrátus működése
A magisztrátus működése
A városi német magisztrátus megerősítése 1717 végén érkezett le Bécsből. 1718 január 1-én megfelelő egyházi és polgári ünnepségek között történt a magisztrátus hivatalos beiktatása. Ez nevezetes történeti napja volt az újjáalakult Temesvár városának! Ettől a naptól kezdve lépett Temesvár a polgári önkormányzat jogainak birtokába, egyelőre azonban csak feudális értelemben, mint a Temesi-Bánság abszolut kormányának szoros korlátok közé szorított vazallusa.
Ugyanis az az udvari küldöttség, mely Bécsből a temesvári magisztrátus megerősítését Temesvárra hozta, avval is meg volt bízva, hogy a Temesi-Bánságnak Mercy által kidolgozott s az udvarnál felülbírált „Haubt Einrichtungs-Werk” czímű kormányzati szabályzatát, melyet a császár szentesített, Mercynek kézbesítse. Ezzel megszűnt az ideiglenes tartomány-szabályozó bizottság. Csak a neve szerepelt még nehány hónapig az átmeneti idő alatt, míg a Mercy-féle új rendszabályt, mely alaptörvénye lett a Temesi-Bánság kormányzatának, tartományszerte községenként ki nem hirdették. 1718 szept. 23-án értesíté Mercy az összes kerületek tisztviselőit és azok lakosságát, hogy az eddigi „Einrichtungs-Commission” helyébe a felsége a Temes-Bánsági Adminisztrácziót (Landes Administration des Temeser Banats) nevezte ki, mely katonai és kamarai tisztviselőkből állván, a bécsi udvari haditanács és udvari kamara fönnhatósága alatt ezentúl intézni fogja a tartomány összes hadi és polgári ügyeit s melynek mindenki engedelmeskedni tartozik. A város igazgatási hatóságát is, mint általában minden helyhatóságot, a Temesi-Bánság területén, az adminisztrácziónak rendelték alá.
Az újonnan megalakult temesvári magisztrátus, nyomban az adminisztráczió legfelsőbb megerősítése után, 21 pontozatba foglalt kérelmet terjesztett föl gróf Mercyhez, mint az adminisztráczió elnökéhez s a Temesi-Bánság kormányzó 66tábornokához. Kérte a többi között: a) Engedtessék át a városnak plebániai templomul a nagy mosea, melyet a törökök a mai szemináriumi templom helyén állott régi Szt.-György-templomból alakítottak át mohamedán imaházzá. Ez a kérelem nem volt teljesíthető, mert a mosea már a jezsuiták használatára volt átengedve. b) Pallosjogot és nyilvános pellengért kért a város. A pallosjog nem engedélyeztetett, a pellengér igen. c) Kérte a török fürdő átengedését, hogy ott a városházát fölépíthesse; italkimérési joggal való fölruházásért is folyamodott. A fürdőház átengedése föltétlenül, a korcsmáltatási jog föltételesen engedélyeztetett. d) Négy vásár tartásának engedélyezését kérte a magisztrátus, mire nézve az adminisztráczió aképpen határozott, hogy a német polgárságnak két vásárt és a rácz polgárságnak is két vásárt engedélyezett. e) Egy további kérése a városnak a heti vásárokon való helypénz szedésének engedélyezését czélozta, a mi meg is adatott, f) A város közelében fekvő három elpusztult kis falucskának (Dörfl) átengedését kérte a város, mire nézve azt a választ kapta, hogy a város elegendő területet és prédiumokat fog tulajdonul kapni. Ez az igéret azonban nem teljesedett be. g) Végezetül kérte még a város a czéhek életbeléptetését, a polgárság vámmentesítését és egy városi pecsét használatát, a mit meg is kapott.
1718 január 1-én szabályrendeletet adott ki az adminisztráczió a városi tanácsnak, melylyel a hivatalos ügykezelést előírta. E szerint a városbirót és a tanács tagjait a polgárság évenként választotta, az adminisztráczió megerősítésének fönntartásával. A tanács ügyköréhez tartozott a közrend, közbátorság és tisztaság fönntartása, a hagyatékok és az árvaügyek, az adóelőírás és behajtás, a polgári perekben való eljárás. Köteles volt a magisztrátus szigorúan szorítani a polgárságot, hogy a fából és sártapaszból készült, legnagyobb mértékben tűzveszélyes kéményeket lehordassák és téglából épített kéményekkel cseréljék ki; hogy továbbá a hitetleneket, ú. m. a pogányokat, zsidókat, törököket, lutheránusokat és kálvinistákat s minden egyéb bármilyen néven nevezendő tévhitűeket azonnal távolítsa el a városból és semmi szín alatt meg ne tűrje.
