Középítkezések
Középítkezések
Gróf Mercy utódai alatt is serényen folytak az építkezések. Még Mercy kormányzata alatt 1731-ben tette le Solderer Péter városbiró a mai városháza (deutsches Rathaus) alapkövét. Ez az épület azonban csak néhány év után készült el, homlokzatán Temesvár czímerpajzsával, a töröktől visszavett régi török várnak tornyos bástyájával, melyhez az akkori jezsuita superior e következő, erősen osztrák szellemű emlék-felírást készíté:
„Olim quid fuerim, praesens insigne docebit,
Moenia quae circum turcica structa vides,
Caesareis vicit princeps Eugenius armis;
Quae tibi nunc fulgent, Mercius arte tulit.
Dent autem Superi, postrema in saecula mundi
Optata hoc semper conditione fruar,
Qua fruor augustis aquilae dum protegor alis,
Dum regit haec sceptris Austria diva suis”.
Moenia quae circum turcica structa vides,
Caesareis vicit princeps Eugenius armis;
Quae tibi nunc fulgent, Mercius arte tulit.
Dent autem Superi, postrema in saecula mundi
Optata hoc semper conditione fruar,
Qua fruor augustis aquilae dum protegor alis,
Dum regit haec sceptris Austria diva suis”.
Még 1720 táján készíté el Erlachi Fischer Emánuel hírneves bécsi műépítész a székesegyház terveit, melyeknek kivitele azonban közbejött akadályok miatt haladékot szenvedett. Csak 1736-ban tették le a székesegyház alapkövét. Kostka Tivadar János, temesvári kincstári építőmester és társa, Steinlein vezették az építkezést, mely a templom külsején 1754-ig tartott. Barok-stílben konczipiált keresztalakú és kéttornyú remek templom ez, melynek terméskőből készült merész boltívei és díszes stukkója, oltárainak utánzott márványból való dekorácziója és oszlopzatának szintén kőből faragott kapitéljei egyformán dicsérik a tervező művész architekturáját és a kivitelt eszközlő temesvári mesterek értelmességét és becsületességét. A székesegyház építési költségeit évi 5000 forint utalványozásával a kincstár fedezte. A bosnyák ferenczrendiek templomának építése már több nehézséggel, de műépítészeti tekintetben ugyanolyan szerencsés sikerrel járt. Az áldozat, melyet ez a szegény szerzet hozott, elévülhetetlen emléke vallásbuzgóságának és emelkedett műízlésének. Már 1724-ben folyamodott a szerzet a „császárhoz hogy a vár utóbbi ostroma alkalmával tönkretett, de romjaiban még fennálló (und annoch vorhandenen Rudera der ingehabten Kirche) templomuk, zárdájuk és telkük helyreállíttassanak. Minthogy a kincstári építkezések sok milliónyi költséget okoztak a kincstárnak, az adminisztráczió elutasító választ adott. Erre a derék szerzetesek országos gyűjtést indítottak. 1725 jan. 5-én Mercy útlevelet állított ki számukra, hogy újonnan építendő templomukra mindenfelé (aller Orten) kegyes adományokat gyűjthessenek. Bejárták koldulva az egész országot, Erdélyt, a Balkánt és a tengerpartot. Útjukból már az első év végén oly kecsegtető eredménynyel tértek vissza, hogy főnökük a templom építését 1726 tavaszán megkezdheté. A szükséges építőanyagot, téglát, fát Mercy adta nekik. Az építés 10 esztendeig tartott. A templomot, mely a XVIII. századi építőművészetnek monumentális emléke volt s páratlanul állt Délmagyarországon, 1736 decz. 8-án szentelte föl Falkenstein csanádi püspök. Gróf Hamilton, kormányzó tábornok, 1735-ben alapját vetette meg a várban az első kórháznak, mely 1737-ben elkészülvén, a német irgalmas-rendnek adatott át. A rend Temel Paulinust küldé Temesvárra hat rendtaggal, kik az épületet a kórházzal együtt gondozásukba vették és azóta immár hazai szabályzat mellett dicséretes buzgalommal fentartják.
