1847-ben
1847-ben
Már az 1847-ki nov. 7-ére Pozsonyba kitűzött országgyűlés királyi meghívói, melyeket századok óta most szerkesztettek először magyarul, továbbá Kossuth Lajosnak, az ellenzék vezérének, az ország hangadó első megyéjében, Pest vármegyében, követté választása és a szabadelvű reformokat sürgető, Metternich kanczellár abszolutisztikus kormányzata ellen fordult közvéleménynek szokatlanul bátor nyilvánulása, előre jelezte a közelgő nagy eseményeket, melyek nehány hónap mulva Európa összes birodalmait alapjaikban rendítették meg.
Temesvárott a szept. 30-án végbement követválasztás szintén izgalmas tüntetésekre adott alkalmat. Az ellenzék föllebbezett a tanács tagjai közül kikiáltással választott konzervatív Preyer János polgármester és Popovics Márk városbiró megválasztása ellen. Követelte, hogy új választás rendeltessék el, arra kellő határnap tűzessék ki és a választók erről előre értesíttetvén, résztvehessenek mindnyájan alkotmányos joguk gyakorlásában. A választás pedig ne egyszerű kikiáltással, hanem királyi rendeletnél fogva, titkos szavazással történjék. A királyi helytartótanács, bizonyára tekintettel az országos izgalmakra, csakugyan megsemmisítette az előbbeni választást és az új választásnál titkos szavazással Urbányi Lőrincz főjegyző, a választó polgárok közül pedig Joannovics György nyerték el a többséget.
102Az új követek utasításában kijelenti a város, hogy „mitsem óhajt inkább, mint fenséges István főherczegnek Magyarország nádorává leendő megválasztását, mire felejthetetlen atyjától öröklött erényei és tulajdonságai feljogosítják”. Kívánja a királyi városok országgyűlési helyzetének rendezését és egy tökéletesebb s tágasabb képviseleti rendszernek behozatalát; a tanácsnak, a tisztviselőknek és a képviselőtestületnek minden hatodik évben újból leendő választását; a kezelési rendszer egyszerűsítését; a polgári birtoknak a katonai felsőbbségek bitorlásai ellen való megvédését, a nyugalmazott katonai személyek vagyoni tárgyalásánál a katonai hatóságok részéről elkövetni szokott önkénykedések és botrányos kihágások megszüntetését; a váltóviszonyokról és csődeljárásról rendelkező 1840. évi 15. és 22-ik t.-czikkek revizióját; a zsidók polgárosítását oly értelemben, hogy az mindig csak kiváló érdemekre és egyéb polgári erényekre való tekintettel történhessék; végre a temesvár–szegedi vasutügy hathatós felkarolását.
Az országgyűlési ellenzék ereje ekkor már annyira elhatalmasodott, hogy úgyszólván csak a felsőházzal kellett viaskodnia. De már ott is aláhanyatlott a konzervatívok ellentállási kedve. A szabadelvűek lépten-nyomon arattak győzelmet.
