A márcziusi események
A márcziusi események
Azonban az országgyűlés negyedik hónapjában beállott váratlan eseményeknek forradalomszerű kitörése egészen új korszakot nyitott meg a nemzet életében. Mikor Kossuth az ingerültség tetőfokán az engesztelődés ajánlatát visszautasító kormánynak kijelenté, hogy „legyen hát és lesz is harcz az utolsó perczig” és a kormány 1848 február hó elején már-már az országgyűlés feloszlatásának szándékával kezdett foglalkozni, hirtelen híre terjedt, hogy a franczia nép fellázadt és Párisban tombol a forradalom. Nyomon követte ezt márcz. 13-án a bécsi forradalom és a magyar fővárosban márczius 15-ének felvirradása.
Mindkét eseményről márcz. 18-án délelőtt értesült a temesvári közönség. Villámütés gyanánt hatottak e hírek a kedélyekre. Déli 12 órakor már talpon volt az egész város. Déli 12 órakor a vármegye közgyűlést rögtönzött és küldöttségileg szólította fel a várost közös népgyűlés tartására, mely délután négy órára hivatott össze. Oly rendkívüli tömegekben gyülekezett a közönség, hogy a városi tanácsterem szűknek bizonyult befogadására. Preyer János polgármester nyitotta meg az első temesvári népgyűlést, „Isten szabad ege alatt”, mint a jegyzőkönyv mondja, a városház előtti dísztéren. A városi tanácsból, melynek ez időben számos szerb tagja volt, résztvettek, Popovics Márk főbiró, Vlahovics Vidor, Bakics János, Félix Ignácz, Koronghy János, Kraul György, Páva Henrik és Stokinger Antal tanácsnokok; Veszelinovics Pál városi kapitány, Paulovics Árkád aljegyző, Theodorovics Miksa tollnok, Zvekics Atanáz főügyész és Petrovics Pál alügyész. A temesvármegyei rendek részéről megjelentek: báró Ambrózy György alispán vezetésével Gorove István, Vinkler Imre, Kiss Miklós és Szánthó János. A jegyzőkönyv így kezdi: „Temesmegye rendei a jelen európai fontosságú és nagyjelentőségű időkben, a felséges király iránti tántoríthatatlan hűség és honszeretet nyilvánítására és a közboldogság előmozdítására fölkérték a polgármestert, hogy törvényes úton, rendkívüli esetben rendkívüli eszközökkel népgyűlést tartson. A polgármester a népgyűlést elhalaszthatatlannak ismervén el, azt a mai napra kihirdette”. A népgyűlés határozatait a temesvári közönség lelkületét jellemző e szavakkal vezeti be a gyűlés jegyzőkönyve: „A gyülekezet tagjai, lelkesítve az uralkodó család és felséges urunk, királyunk iránti határtalan hódolattól, úgyszintén a hazaszeretet legforróbb érzelmeitől és mélyen érezvén a jelen percz fontosságát, meggyőződve levén továbbá arról, hogy szeretett hazánk oly események küszöbén áll, melyeknek folyamatát követni polgári s honfiúi kötelesség, azoknak ellentállni pedig szintúgy a trón megrendítésére, mint az ország jólétének s derült jövőjének szándékos eltiprására czélzó törekvés lenne: mindezekért egyhangúlag karolja fel az események kincsét, melyet a főváros lelkes polgárai a nemzet számára kivívtak”.*
Temesv. városi levéltár. 1848. évi tanácsi jkv. I. k.
Márcz. 19-én a városháza udvarán Preyer polgármester elnöklésével tartott második népgyűlésen Gorove István indítványára lelkesedéssel határozták, hogy másnap este, a népünnep dicsőítésére a városi szinházban, szabad és ingyenes belépés mellett, nemzeti tárgyú színielőadás rendeztessék és a színház fényesen kivilágíttassék, nemzeti lobogókkal feldiszíttessék s a Néphimnusz elénekeltessék.
Márcz. 21-én d. u. négy órakor tartotta a város, szintén a városház udvarán, ugyancsak Preyer János elnöklete alatt, harmadik népgyűlését, melynek tárgya 103gróf Batthyány Lajos „nemzeti miniszter” bemutatkozó leirata volt. „Nemzetünk önállóságának életbeléptetését tanusító ezen első miniszteri körlevél – mondja a gyűlési jegyzőkönyv – határtalan örömrivalgás között felolvastatván, hiteles alakban aranykeretbe foglaltatni s a városháza nagytermében kifüggesztetni rendeltetik”.*
Temesv. városi levéltár 1848. évi tan. jkv. I. k.
Tudvalevőleg Batthyány Lajos elnöklete alatt független felelős minisztériumot neveztek ki. Lelkes éljenzésektől visszhangzottak az utczák, midőn a városháza előtti téren az ismeretes pesti szabadságpontokat kihirdették. A rend és csend fenntartására közbiztonsági választmányt helyeztek be, melynek tagjai lettek a kiváltságos osztály részéről: Vukovics Sebő, Kulterer Ignácz, Gorove István, Vinkler Imre és Kiss Miklós; a nép részéről: Szeiler János, Oszvald György, Popovics Zsigmond és Veidl Venczel. E választmánynak mindenki, a megyei tisztviselők is, engedelmeskedni tartozott. Elhatározták továbbá, hogy a város nemzeti lobogókkal földiszíttessék és azok, továbbra is függve maradjanak. Kimondották végre a nemzetőrség felállítását, mely a közbiztonsági választmánynak rendeltetett alá. Oly hirtelen és oly nagyszerű volt ez az átalakulás, hogy a várost egészen kiforgatta a maga valóságából. Temesvár arczulatára nem lehetett ráismerni. A köznapi üzletéletet mindenüvé lázas izgatottság váltotta fel. Márcz. 19-én délután díszkörmenettel tüntetett a polgárság magyarsága mellett. A tereket és utczákat magyar nevekkel ruházta fel: a „Paradeplatz” Szabadság-tér lett, a régi Vár-utczát a tüzérkaszárnya és fegyvertár tájékán Hunyadi-utczának, egy másik utczát a székesegyháznál Szabadsajtó-utczának neveztek el.*
Preyer: Monogr. d. k. Fr. Tem. 94–95. ll. – Temesv. v. jegyzőkönyve 1848 márcz. 18.
V. Ferdinánd király ápr. 11-én a következő sarkalatos törvények szentesítésével rekesztette be a korszakos és utolsó rendi országgyűlést: „Az országot felelős minisztérium kormányozza. Pesten évenként országgyűlés tartatik s a követek ezentúl népképviselet alapján választatnak. Erdély Magyarországgal egyesíttetik. A teherviselés közös. Az úrbériség, robot, kilenczed méltányos kármentesítéssel, a papi tized egyszerüen eltöröltetik. Földjének mindenki tökéletes birtokjoggal ura. A birtokok tagosíttatnak, az úriszékek és a földesurak hatósága megszünik. Az ősiség eltörültetik. Nemzetőrség állíttatik. A sajtó szabad. A keresztény vallások egyenlő joggal bírnak. A kir. udv. kanczellária Bécsben, a kir. helytartótanács és kamara Budán eltörültetnek”.* Ezért volt oly leírhatatlan a temesváriak lelkesedése, mikor Preyer polgármester a márcz. 21-ki népgyűlésen a magyar minisztérium kinevezését és a szentesített nemzeti vívmányokat kihirdette. A Szabadságtéren a városháza, a fővárta, a hadtestparancsnokság és a várparancsnokság épületei előtt négy fölékesített oltárt állítottak, melyeknél a vallásegyenjogúság jelképezésére és hálaadásul az elért vívmányokért egyszerre katholikus, evangelikus, gör.-keleti és zsidó szertartás szerint istentiszteleteket mutattak be. Résztvettek azokon ünneplő ruhában az összes világi hatóságok és a lakosság megszámlálhatatlan sokasága. A nemzetőrség is szervezkedett és megkezdte működését. Jún. 6-án ejtették meg a városi képviselőtestület választását. 1188 választópolgár adta le szavazatát. A megválasztott 120 képviselő júl. 3-án tartotta alakuló közgyűlését.*
Horváth M.: Magy. tört.
Preyer: id. m.
A polgárság örömmel ragadott meg minden alkalmat, hogy a magyar közvéleménynyel való együttérzését igazolja. Meglett férfiak kört alakítottak s naponként leczkét vették a magyar nyelv tanulására. Sokan neveiket magyarosították meg, magyar czégfölírásokat függesztettek ki s nemzeti kokárdát tűztek a mellükre.*
Berkeszi: Temesv. kis monogr. 86–87. ll.
De a nagy, nemzeti reformok szülte közörömet csakhamar a bécsi reakczió által felbujtott szerb, horvát és oláh nemzetiségek lázongása zavarta meg. Az agg uralkodó erőtlen lévén szembeszállni az új nemzeti átalakulás művét és az alkotmányos magyar kormányt megbuktatni törekvő udvari cselszövényekkel, István kir. herczeg nádorispánt bízta meg az országgyűlés egybehívására. A nádor egyetértve a magyar minisztériummal, júl. 2-ára Pestre hívta össze a nemzet képviseletét.
A népképviselők választása országszerte, és így Temesvárott is, zajosan folyt le. Június 17-én ment végbe a választás Bersuder Lajos elnöklése mellett. Fülöp Lajos ügyvédet választották meg képviselőnek, ki most már utasítás nélkül jelent meg az első népképviseleti parlamentben.*
Bellai: Temv. képv. az orszgy.
