Temesvár fölmentése
Temesvár fölmentése
Több rohamnak eredménytelen megkísérlése után gróf Vécsey tábornok aug. 5-én délután 2 órakor parlamentairt küldött a vár alá s tisztességes kapitulácziora szólítá fel a helyőrséget, „tekintettel rendkívül vitéz védelmezésére”. Ajánlatát azonban visszautasították. Nehány nap óta ugyanis észrevették a várban, hogy a váron kívül nyugtalan mozgás uralkodik, a miből azt következtették, hogy Temesvár felé fölmentő sereg közeledik. Aug. 9-én nyugat felől már távoli ágyúdörgést is hallottak, mely mindinkább közeledett. Válságos pillanatok következtek. A legfeszültebb várakozás között remény és félelem vett erőt a lelkeken. Rukavina kitörésre tartá készen csapatait, midőn mintegy két órányira éjszakkelet felől sűrűn hallható ágyúdörgés már kétségtelenné tette, hogy az osztrák fölmentő sereg Temesvár alá érkezett s a Csókaerdőnél tűzben áll a magyarokkal, kik Gyarmata felé hátrálnak. Ekkor Blomberg a Bécsi-kapun kirohant a várőrséggel és herczeg Lichtenstein Ferencz altábornagy 4-ik hadtestével találkozott. A herczeg a legválságosabb perczben érkezett meg és Temesvár sorsát eldöntötte.*
Preyer: Monogr. d. k. Freistadt Temesvár, 101–10.7. ll. – Böhm: Délmagyarorsz. kül. tört., II. k. 321–356. ll.
Úgy történt ez, hogy miután Dembinszky júl. 29-én Szegeden a bánsági és bácskai hadakkal, valamint Kmety 7000 és Guyon 12.000 főnyi seregével és a szegedvidéki 1.000-re menő nemzetőrökkel egyesült, az eképpen 42.000-re szaporodott magyar hadsereget Szeged feladása után nem a magyarok kezében levő Aradra, hanem Temesvár felé vezette, meghiusítván ez által a Görgey hadtestéhez való csatlakozást és alkatmat adván Haynau, Walmoden, Simbschen és Lichtenstein hadtesteinek, hogy Kis-Becskerek és Szentandrás között Bem és Vécsey honvéd dandáralt meglepjék, bekerítsék és teljesen felbomlasszák. Haynau táborszernagy aug. 9-én este három lovasosztály és egy üteg élén bevonult Temesvárra, mely 107 inséges nap után aug. 10-én kapuit kinyitotta az osztrákoknak.
Néhány napra a szerencsétlen temesvári csata és a magyar sereg szétbomlása után Haynau parancsára Wernhardt tábornok 1849 aug. 14-én falragaszokon parancsolta meg a temesvári polgárságnak, hogy magyar czégtáblákat s feliratokat alkalmazni ezentúl tilos; a meglevőket pedig rögtön el kell távolítani és némettel fölcserélni. A Kossuth-kalapok viselőire 50 frt. bírságot szabott. Az utczák és terek magyar neveit vissza kellett németesíteni. Az iskolákból a magyar nyelvet kitiltották. A magyar érzelmű polgárok közül többeket elfogtak és a vár kazamatáiba zártak.*
Berkeszi: Temesv. kis monogr., 87. l.
108Világosnál vége lőn a magyar szabadságharcznak! Temesvár, mely 67 év alatt, szabad királyi várossá történt fölemelése óta, folyton erősbödő haza fias törekvéssel haladt előre a magyarosodás és nemzeti közélet terén, az 1849-ik évi nov. 16-án kiadott császári pátens értelmében ismét visszaesett az osztrák fennhatóság alá, elszakíttatott Magyarországtól és középponti városává lőn a „Szerb Vajdaság és Temesi-Bánság” nevű koronatartománynak.
