Az ostrom
Az ostrom
Látnivaló, hogy Temesvár 1848–49-ki ostroma olyan irtózatos volt, a milyent ez a vár egész hosszú történeti multjában még sohasem állott ki.
Milyen kétségbeejtő lehetett a várbeliek helyzete a hosszú ostrom alatt, kitünik Preyer János polgármester közleményeiből, ki e nehéz napokban is feje volt a város polgári igazgatásának, bölcs és tekintélyes tanácsadója, pártfogója a halálra rémült lakosságnak.
A polgári lakosságnak élelemhiány ellen biztosítására – írja Preyer – intézkedett a város, hogy mindenki három hóra lássa el magát élelemmel. A hús beszerzéséről maga a tanács gondoskodott. E végből még áprilban 350 darab vágómarhát és ezek számára 7000 mázsa szénát s 2500 mérő kukoriczát szerzett be. A sok költség, a rendkívüli viszonyok mellett, a város pénztárát kimerítette. A város kénytelen volt kölcsönhöz folyamodni. Mikor ez sem vezetett eredményre, elhatározta a város, hogy házipénztára jövedelmének terhére 50.000 pengő forint erejéig 6 százalékos utalványokat bocsát ki, melyek 3 év alatt lesznek beváltandók. A kibocsátott utalványok háromfélék voltak, ú. m. 5, 10 és 20 frtról szólók.* Mikor a honvéderő Temesvár megostromlására közeledett és 1849 ápr. 25-én bezárták a vár kapuit, a bennlakó összes polgári népesség mintegy 3000 lélekből állott, miután többen már előbb távoztak. A helyőrség a következő parancsnokokból és csapattestekből állott: Parancsnok Rukavina báró altábornagy; mérnökkarigazgató Simonovics őrnagy; tűzérigazgató Scherb őrnagy; osztályvezér Gläser altábornagy; dandárnokok: gróf Leiningen (nem az aradi vértanu) és Wernhardt vezérőrnagyok. Csapattestek: 2 zászlóalj Zsivkovics 4-ik, 2 zászlóalj Rukavina 61-ik, 1 zászlóalj Leiningen 32-ik, 1 zászlóalj románbánsági határőr 13-ik, 4 század Zanini 16-ik számú gyalogság, 3 osztály Schwarzenberg-dzsidás 2-ik sz., 1 osztály Max vérteslovasság, 1 osztály a 2-ik és 5-ik tüzérezredből, 1 osztály röppentyűs, 1 osztály árkász és 1 század szerezsán. Összesen 188 törzs- és főtiszt, 8659 közember, kik között 4494 újoncz volt 1270 lóval és 213 ágyúval. Puskapor volt elég.
Temesvár szükségpénzjegyei 1849. (Délm. tört. és rég. Értes. 1008. évi. 124. 1.
Ápr. 26-án a magyarok Vécsey alatt 8–10.000 ezer emberrel és 69 ágyúval a József-külvárost szállották meg, de a község kérelmére ismét elhagyták és e külváros s Freidorf (Szabadfalu) között ütöttek tábort. Rukavina ápr. 27-én felhívást bocsátott ki Temesvár lakosaihoz, melyben mondja, hogy eddig minden kímélettel vezette az ostromállapotot, de ezentúl már elkerülhetetlen a legnagyobb szigor. Minden a vár biztonsága ellen elkövetett bűntényt a hadi törvényszék halállal fog büntetni. Az egyetértés az ellenséggel szóval, írásban vagy jelekkel, a csoportosulások, fegyverek és lőszerek bírása a hadi törvényszék elé tartoznak. Az erődművek terére lépni szintén tilos. Riadók esetében a lakosok házaikban maradjanak, éjjeli riadók alkalmával az ablakokat világítsák ki, háztetőkön senki se mutatkozzék.
A tulajdonképpeni ostrom 1849 máj. 14-én kezdődött, mikor a magyarok a Gyárvárost is megszállották. Ez által a várat elzárták a külvilággal való minden 107összeköttetéstől. A magyarok először is a vízvezetéket pusztították el, mely a várat élvezhető ivóvízzel látta el. A várban volt ugyan 130 kút, de ártalmatlan, egészséges vize csak 13-nak volt. Máj. 31-én már mutatkozott az élelemhiány. Emiatt 400 ember el akarta hagyni a várat, de a magyar előőrsök visszautasították őket. A bombázás alatt a pusztítás és a város rémülete igen nagy volt; a várban alig maradt épület sérülés nélkül. A lakosság, melynek csak legkisebb része talált helyet a kazamatákban, rémülve hagyta el lakásait és a pinczékbe menekült. Jún. 14-ke éjjelén egy bomba beszakította a kath. székesegyháznak bombabiztos hatalmas boltozatát, mely alatt mintegy 100 ember keresett oltalmat. A káptalan nagyprépostja s nehány kánonok hosszabb időn át állandóan a templom alatti kriptában lakott. A robbanás után nehány család is odamenekült és boldogok voltak, hogy a halottak fülkéiben megmenthették életüket. A bombázás heteiben kiállhatatlan volt a nyári forróság, mely 30 fokig emelkedett. A kórházakban mintegy 1000 beteg feküdt és számuk napról napra szaporodott. Inláz, hagymáz, skorbut és kolera kezdte szedni áldozatait. Legfélelmesebb volt az élelemhiány, mely még a vagyonosabb családokat is lóhús evésre kényszeríté és az erős férfijellemek között is megrendítő csüggedést idézett elő. Preyer, ki eddigelé a lakosságot bátorítá és rendet tartott fenn, ekkor már nem volt a városban. Katonai tekintély és szigor őrködött a fegyelem megtartásán.
Leírhatatlan volt a várban a nyomor, melyet még a gyakori tűzesetek is fokoztak. A nagyobb égések közé tartozott az irgalmasok templomának és kolostorának s a szemben fekvő polgári kórháznak elhamvasztása. A Hunyadi-kastély falain is nagy rombolást vittek végbe az ágyúgolyók. A legerősebb pinczék sem nyujtottak többé biztonságot. A kaszárnyákat és a kazamatákat némely perczekben valóságos golyózápor borította el. Temérdek volt a sebesülés nemcsak a katonaságnál, de a polgári egyéneknél is és rettentő volt a halál pusztítása. A halottakat a sánczokban temették el.
