A várfalak lebontása
A várfalak lebontása
A várterületek megváltására megindult tárgyalások kezdettől fogva azon a feltevésen alapultak, hogy a város a várterületeket abban az állapotban kapja, a melyben találtatnak s hogy a várbástyák lerombolása, az árkok betömése és a területek egyengetése a város feladata lesz. Ez alapon eszközölte ki a város még 1898-ban, hogy a nélkülözhető várbástyákon és területeken a bontást és egyengetést megkezdhesse. Az 1898-ban megkezdett bontási munkálatoknak tulajdonképen az volt a czélja, hogy e rendkívül nagy munkához fokozatosan lehessen hozzáfogni és hogy a városban nagy számban letelepedett kubikusok inségmunka czímén télen át is keresethez jussanak.
Később már programmszerűleg történt az egyengetés, mert sikerült kieszközölni, hogy az ez időben emelt több középület számára, a várostól a vártelkeken kijelölt házhelyeket még a szerződés megkötése előtt adják át a városnak, miáltal a bontási munkálatokat a középítkezések rendjében, a kijelölt helyeken végezték.
A város a következő középületek számára vett át idő előtt telkeket: 1899-ben az állami fa- és fémipari szakiskola számára. – 1901-ben az állami főgimnázium számára. – 1901-ben az állami felsőbb leányiskola és ennek betegpavillonja számára. – 1902-ben az állami gyermekmenhely és a gyermek-poliklinika számára. – 1902-ben az osztrák-magyar bank fiókjának palotája számára. – A pótépítkezési programm keretében már 1901-ben egyengették a meghosszabbított Szerb-utczát. Ma még csak a régi nagy katonai élelmezési telepet körülvevő és a Józsefváros felé a volt péterváradi kaputól jobbra fekvő nehány bástya áll fenn.
A lebontáskor a földanyag a bástyákról az árkokba került, csekélyebb mennyiségben pedig távolabbi mélyedések feltöltéséhez hordták el, a téglákat pedig csákánynyal – lehetőleg ép állapotban – emelték ki, azután megtisztítva, 1000 darabonként értékesítették, a feldarabolt állapotban kikerült téglaanyagot törmelékké zúzták.
A teljes téglák igen kemény és jó anyagnak bizonyultak; a város azonban egészségi szempontból mégis kimondotta, hogy a köz- és a magánépületeknél e téglákat csakis az alapfalakba szabad felhasználni, kivételt alkotnak a lakóhelyül nem szolgáló épületek, a hol e téglák a felnyúló falazatba is kerülhetnek. Az óriási tömegű téglatörmeléket, nagyobbára hengerelt utakhoz és betonalapozásokhoz használták fel.
A téglák értéke hozzávetőlegesen fedezte a várművek egyengetési költségeit, a mennyiben 1898-tól 1911. év végéig volt: földhordás és tégla-előállítási költség 423.665 kor. A termelt 25,819.000 darab teljes téglából ezer darabonként 20–24 koronával értékesítettek 18,418.000 darabot 308.002 koronáért. Mutatkozik tehát 115.663 korona túlkiadás, de ezt elenyészteti az a 7,401.000 darab tégla, melyet a város részint saját építményeibe fektetett be, részint pedig állami, közművelődési és más humanitárius intézményeknek ingyen engedett át, valamint a tömérdek téglatörmelék, melylyel kb. 80.000 m2 hengerelt utat lehetett alapozni.
