A várjelleg
A várjelleg
A város történetéből tudjuk, hogy Temesvár évszázadok óta kiváló fontosságú hadászati góczpont lévén, a törököknek 1716-ban történt kiüzetése után a török vár helyett, az 1722–1765. évek alatt, 20 millió forint költséggel, új erősséget építettek, mely csillagalakú hatalmas hármas várbástyával és várárokkal körülkerítette a megnagyobbított jelenlegi Belvárost.
A katonai kormányzattól Ausztriából hozott építőiparosok segélyével a Belváros, a tulajdonképeni „vár” csakhamar beépült laktanyákkal és egyébb katonai épületekkel; sőt egyéb középítkezés és magánépítkezés is oly lendületet vett, hogy már az első két évtized alatt a város nagyjában kiépült; a XIX. század elején a Belvárosnak 87 1/2 holdnyi beépített területén már 182 ház állott, vagyis annyi, a mennyi most. Erről a Belvárosról írja Preyer N. János, a város egykori polgármestere, 1853-ban megjelent monografiájában, hogy egyenes, derékszögű utczáival, jó kövezetével és járdáival, majdnem csupa egy-, két- és háromemeletes palotáival, melyeknek földszintjén a nagy városokkal versenyző, fényes kirakatú üzlethelyiségek vannak, kedvezőleg hat az idegenekre, miért azután Kis-Bécs melléknevet nyerte.
A Belvárosnak és a várműveknek a XVIII. század derekán történt kiépítésével azonban el kellett tünni a Nagy- és Kis-Palanka külvárosoknak, melyek a vársánczok területébe estek, s így a lakosságnak az a része, mely a Belvárosban nem talált elhelyezést, a mai külvárosok területén telepedett le, melyeket 1744-ben szerveztek, t. i. a Gyárvárosban, mely nevét az ott emelt gróf Mercy-féle gyáraktól kapta, a Józsefvárosban, mely abban az időben „új német majorok” néven szerepelt, de nevét 1773-ban József császártól kapta és Mehalán, mely akkor Temesvárhoz tartozott s nevét a Mahale (külváros) török szótól nyerte. A mai Erzsébetvárosnak „Régi Majorok” volt a neve, de ekkor még nem volt különálló külváros.
A külvárosok építését azonban várerődítési és hadászati érdekekből korlátozták, a mennyiben a vár külső sánczától, a vársík (Glacis) aljától, 500 ölnyi távolságban építési tilalmi vonalat húztak.
Ezek után azt lehetne hinni, hogy mivel a külvárosoknak kifelé való fejlesztése akadályokba nem ütközött, Temesvár nagyobb lendületet is vehetett volna a lefolyt két évszázad alatt, mint a milyent ma felmutathat.
Ha a temesvári vár pusztán hadműveleti czélból, ez országrész védelme szempontjából épült volna, mint például az aradi vár, valószínű, hogy Temesvár a várművek aljában ugyan, de kifelé egységesen és szabadon fejlődhetett volna. De a temesvári vár oly nagy kiterjedésben és azzal a rendeltetéssel épült, hogy az erődítményeken belül elférjen az egész város, minden polgári intézményével és lakasságával együtt; s valóban a XVIII. század elején Temesvár csakis a várerődítményeken belül feküdt.
