Csatornázás
Csatornázás
S most végre betetőzi a város közönsége a közegészségügyi berendezéseket az általános csatornázással és a vízvezetékkel, valamint egy 600 beteg számára 4.2 millió korona költséggel tervezett új kórház építésével.
Eddig a városnak ideiglenes csatornázási megoldásokkal, egyes városrészek víztelenítésével kellett beérnie, hogy a lakosság igényeit, úgy a hogy kielégítse. Mihelyt azonban a várterületek megszerzésének lehetősége biztosítva látszott, az általános csatornázás előmunkálatai is már 1888-tól 1891-ig tárgyalás alá és szabatos mederbe kerültek. Ugyanakkor beszerezték a terepviszonyok pontos lejtési adatait is. Három évvel később pedig 1894-ben – miután a kérdés megoldása nemcsak gazdasági, hanem műszaki szempontból is nehézségbe ütközött – 14.000 korona díjjal nemzetközi pályázatra bízta a város a helyes megoldást.
A műszaki nehézségek: a beépített terület lejtéshiánya, a reczipiens magas vízszínállása és a város nagy kiterjedése. E viszonyok hiányos mérlegelése az oka, hogy a nemzetközi pályázat kivitelre alkalmas megoldást nem szolgáltatott.
Ez a körülmény a Shone-rendszer felé fordította a város figyelmét. Az angol czégekkel régebben folytatott tárgyalások újból megkezdődnek, de ismét eredmény nélkül. Egyidejűlég azonban a város 100.000 K költséggel, a város felméréséről és a 135terepviszonyok pontos megállapításáról gondoskodott, siettette a várterületek megváltási műveleteit, megállapította a Bega hajózócsatorna szabályozási irányát, valamint a jövő városépítés vezérvonalait és 1904-ben utasította a városi mérnökséget, hogy a csatornázási tervet a jövő, nagy Temesvár szempontjából tervezze meg. Ennek megtörténte után Frühling A. drezdai műegyetemi tanár, az illetékes minisztériumi szakközegek véleménye alapján, a mű e terv szerint, 4 millió 270 ezer kor, építési és 29 ezer kor. évi üzemköltségelőirányzattal, 1908-ban kiírásra került.
E terv szerint a város mai beépített kiterjedésének kétszeresére megállapított és a Bega medrétől két részre osztott területeket, egymástól független két főgyűjtőcsatorna vízteleníti. Ebbe a két főgyűjtőbe torkol minden utcza csatornája közvetetlenül vagy másodrendű gyűjtőcsatornák közvetítésével. A tervező nagy súlyt helyezett arra, hogy az öblítő víz korlátlan mennyiségben és lehetőleg olcsón legyen beszerezhető, a mire első sorban a terepszín lejtéshiánya és az öblítés gyakoriságának szükségessége késztette.
A levezetendő vízmennyiségek jelentékenyek. A két főgyűjtő együtt 90 hl. vizet továbbíthat másodperczenként, tehát egy harmaddal többet, mint a mennyi nyáron a Begában folyik. Az egész víztömeg a végponton átemelésre kerül, miután a főgyűjtők feneke a torkolatnál 70 cm-rel mélyebben fekszik, a Bega fenekénél. Az átemelésre a szivattyútelep szolgál, mely a tisztítóteleppel összekapcsolva, nemcsak állandó kitorkolást biztosít a csatornahálózat számára, hanem egyidejűleg a Begának szennyes anyagoktól való megóvását is czélozza.
Az egyesített két főgyűjtő egyenesen neki vezet a módosi vasúti töltés keleti oldalán tervezett szivattyúháznak, mielőtt azonban ezt elérné, a csatorna fenekén egy kereszt küszöb emelkedik oly magassággal, hogy mindaddig, míg a csatorna hozama a szennyes vizek ötszörösét el nem érte, a csatornavíz elterelődik egy elágazó csatornába, mely a derítő medencékhez vezet. E medenczében, csapadékmentes időben és kis esőzések alkalmával leadja az összes lebegő részeket és félig megtisztulva éri a szivattyúkat. A szivattyúk azután felemelik, előbb az úgynevezett oxydácziós szűrő testekre, hogy megtisztuljon azoktól a szennyrészektől is, melyek a derítőmedenczék hatását elkerülték. Jelentékenyebb esőzések alkalmával pedig a csatornavíz nem keresi fel többé a derítőmedenczéket, hanem egyszerűen átlépi a fenékküszöböt és egyenes irányban folyik a szivattyúházhoz, a honnan a záporszivattyúk közvetetlenül a Begába dobják, tisztítás nélkül, mert ilyenkor a szennyes víz annyira fel van hígítva, hogy tisztításra nem szorul. A tisztítás révén összegyülemlő trágyaanyagokat, gépkezeléssel iszapgödrökbe távolítják el, a hol utczai szeméttel trágyává érlelődnek.
Ez volna a közcsatornamű, melyhez az utczai esőbeömlők és a házi csatornák csatlakoznak. Építési anyaguk a beton. Az építés még folyamatban van, az eddigi munkák a mellett tanuskodnak, hogy 1913-ban a teljes mű üzembe állítható.
Miután a mű előnyeiben az egész lakosság osztozkodik, a felmerülendő költségek fedezése czéljából a város közönsége azt határozta, hogy az állami egyenesadó után 20% csatornázási díj s a háztulajdonosokra ezenfelül a bruttó-házbérjövedelem után 2% csatornázási illeték vettessék ki. E csatornázási illeték az ideiglenes és állandó házadómentességet élvező épületek után is fizetendő.
