Vízvezeték
Vízvezeték
A középponti vízellátás megvalósítására irányuló törekvések egy időre esnek a csatornázás előmunkálataival. Hosszú időn úgy látszott, hogy a kérdés oly pénzügyi feladat elé állítja a várost, mely közönséges eszközökkel alig lesz megoldható. A mult évszázad nyolczvanas éveiben megkezdett fúrások ugyanis, melyek közül az egyik 400 m. mélységig ment le, jeleztek ugyan vizet egyes talajmélységekben; de ez sem mennyiségre, sem minőségre nem volt kielégítő. Úgy látszott tehát, hogy a város vagy kénytelen lesz szűrt Bega-víztermeléssel megelégedni vagy a Maros-mellékéről, kb. 60 km. távolságból, szerezni be a talaj vízszükségleteit.
1904-ben azonban, mielőtt döntésre került volna az ügy, Kajlinger Mihály, székesfővárosi vízvezetéki igazgató szakvéleménye alapján, a városi mérnöki hivatal a kutatásokat újból megkezdte és a város körül rendszeres programm alapján, kb. 300 méter kiterjedésben, 200 m. mélységig tárta fel a talaj vízviszonyokat.
A kutatások 3 évig tartottak, felemésztettek több mint 100.000 koronát, de sikerre is vezettek, a mennyiben megállapították, a mit a hónapokon át tartott próbaszivattyúzás is beigazolt, hogy kb. 200.000 lakosság vízszükséglete, a várostól délre, a Temes-folyóig terjedő területekről, 30–60 m. mélységekből biztosan termelhető. A víz, vastalanítva, kitünő minőségű; a vastalanítás maga pedig – a 136mit a kísérletek igazolnak – nagyon egyszerű. Az előtanulmányok befejezését Kajlinger Mihály szakértői véleménye zárta le, mely a vízszükségletek fedezhető voltát szintén beigazoltnak találván, a vízvezeték tervét a városi mérnökség ezen az alapon készíthette el.
Arra való tekintettel azonban, hogy Temesvárott a közszükségletek kielégítésére jóval nagyobb vízmennyiséget kellett előirányozni, mint a hogy általában szokásos, a tervezet gazdasági szempontokból ketté osztotta a köz- és magánszükségletek fedezését oly módon, hogy a parkok és utczák öntözéséhez Bega-vízről gondoskodott és a kifogástalan minőségű talajvizet csak a házi használat mértékéhez képest termeli. Ezt a megoldást az a körülmény is ajánlja, hogy a vastalanított víz előállítási költsége aránylag magas, míg a Bega-víz bevonásának, a kettős csőhálózat költségei sem állják útját, miután a Bega-víz legjelentékenyebb fogyasztói: a parkok egy tagban terülnek el és így kevés csőhálózatot igényelnek.
A Bega-vezeték vizét a turbinaház fölötti szakaszból nyeri, oly módon, hogy a duzzasztott Bega-víz gravitácziójánál fogva befolyik a Selyemgyár-utcza mellett tervezett három derítőmedenczébe s innen, miután esetleges hordalékát lerakta, a szivattyúgépek a csőhálózatba nyomják. A felszerelések azonban mindenkor olyanok lesznek, hogy házi használatra Bega-vizet senki se használhasson, még tévedésből sem. A vízműnek e része napi (12 óránként) kb. 6000 köbméter vízszállításra van méretezve és egy újabb szivattyúgép beállításával, valamint a Bega baloldali főcső fektetésével szállítóképessége a kétszeresre fokozható, a mi rendes körülmények között kb. 200.000 lakosságú városok öntöző vízszükségleteinek a fedezésére elegendő. A Bega-vízmű kiépítendő részeinek költsége 500.000 K.
A talajvízmű három részből áll, a víztermelő részből (kúttelepek), a középponti telepből, melyet a szivattyú- és vastalanítótelep alkot és a vízelosztó részből, melynek részei: a csőhálózat és a víztornyok.
Vízszolgáltató képessége fejenként és naponként 72 liter, mely tisztán a lakosok háziszükségleteinek fedezésére való lévén, inkább túlmagas, mint alacsony.
A termelő rész ezidőszerint kb. 80 ezer lakos szükségleteinek megfelelően építendő ki, a „Vörös csárda”, Gyirok és Medves községek közötti síkon, egymástól 3–3 km. távolságban tervezett négy kútteleppel. Minden ily telep 6 darab kb. 60 m. mélységű kútból fog állani, melyeknek tartalmát elektromos gépek, a „Vörös csárda” közelében tervezett központba továbbítják. Itt a vizet előbb vastalanítják, azután újabb gépekkel a főcsővezetékbe, illetőleg a víztoronyba szállítják.
A három egymásközt körben összekötött víztorony az egyik oldalon és a gépház az ellentétes oldalon, a várost behálózó főcsővezetékben, a vizet egyenletes nyomás alatt tartja, úgy hogy a mellékvezetékek, melyek a főcsőhálózathoz csatlakozva minden utczát befutnak, a város egész területét egyformán láthatják el vízzel.
A víz minősége elsőrendű, köbczentiméterenként alig tartalmaz 17 baktériumot, holott a 200 baktériumot tartalmazó vizet is kifogástalannak minősítik. Szépséghibája a vastartalom, a mit azonban könnyen eltávolítanak belőle.
A mű költsége 23 millió koronával van előirányozva, a Bega-vezetéké 0,5 millióval, együttesen tehát az egész mű 2.8 millió korona befektetést igényel.
A csatornázás és vízvezeték tervezője és építésvezetője Vidrighin Stán vár. mérnök.
