Közegészségügyi berendezések
Közegészségügyi berendezések
Közegészségi állapotaink javítása egyik legnagyobb feladata az újabb nemzedéknek. A mi a török világban a temesvári vár legnagyobb erőssége volt, a keresztül-kasul rendezetlenül elágazó Kis-Temes (a mai Bega), a nádasok és mocsarak tömkelege, az két évszázadra a legnagyobb gyengesége lett az egészséges városfejlesztésnek. A XVIII. században is fennmaradván a várerődítési jelleg, az új városépítésnél is leginkább csak a kibővített vár (a Belváros) fejlesztésére fordítottak gondot; innen lecsapolták a mocsarakat és a Begát félkörben a vár körül egy mederbe szorították; itt földalatti szennyvízlevezető-csatornák épültek és ide vezették be a Gyárvárosban, a régi róm. kath. templom-téren ásott nagy kút jó ivóvizét; de a váron kívüli állapotokra kevés figyelmet fordítottak, sőt a belvárosi csatornák tartalmát, a Józsefváros területén át, nyílt árokban vezették a Bega-csatornának egy lefolyás nélküli holt medrébe.
A váron kívül eső területeken, a hová katonai tilalom miatt építeni nem lehetett, a mocsarak lecsapolása és kiszárítása még sok évtizeden át el volt hanyagolva, úgy hogy a külvárosoknak a Belvároshoz közelebb eső részein – a hol ma palotasorok állanak – a XIX. század első felében is mocsarak voltak.
A külvárosokban az eső- és használati vizek nyílt folyókákban kerültek a Begába, a házi szennyvizeket pöczegödrökben gyűjtötték, ezekből időnként kocsikkal eltávolították és a Begába ürítették.
134A Gyárvárosban a Bega – mint már említettük – több ágra oszlott, talajvize egészségtelen és talaja fertőzött volt.
