Begaszabályozás és vízerőmű
Begaszabályozás és vízerőmű
A Bega vízfolyásától és a kincstári faraktártól okozott terjeszkedési akadály elhárítására irányuló törekvés egy nagyszabású munkálatot érlelt meg, mely most nyert befejezést és ez a városi vízerőmű.
A városi vízerőműre az impulzust az adta meg, hogy a városi régi vízimalmok gyökeres átalakításra szorultak, olyképen, hogy a régi malomszerkezetek helyett modern turbinagépek alkalmaztassanak, melyek a vízierők tökéletesebb kihasználását teszik lehetővé.
Mivel továbbá a vízimalmok a Gyárváros belső területén szét voltak szórva, czélszerűbbnek látszott a vízierőt egy helyen összpontosítani és nem malmok hajtására korlátozni, hanem villamoserőre átalakítani és evégből az energiát a városi villanytelepbe bevezetni, a hol világításra, a villamosvasút hajtására és bármely ipari czélra használható fel.
Tervezés közben még két életre való eszme merült fel. Az előbbi állapot mellett ugyanis a Bega vize a Gyárváros egész területén fel volt duzzasztva, mert a malmok a Gyárváros több pontján voltak elhelyezve és ez által a talajvíz is mindig magasan állott a Gyárvárosban és az egészség rovására átnedvesítette a talajt és az épületeket. Ez egészségtelen állapot megszüntetése végett merült fel az a terv, a mely meg is valósult, hogy a turbinatelepet a Gyárváros beépített területén kívül emelték, miáltal a vizet csak a város belterületén kívül kell duzzasztott állapotban tartani; és mivel a Begába beömlő Szubolyásza- és Behela-ágak a felső talajvizeket, a melyek ide áramlanak, az új elrendezés szerint a város fölött magukkal a Begába levezetik, talajunk tisztaságát ezzel is megvédjük; és másodszor felmerült az a gondolat, hogy ha az előbb házak közé szorult és hajózásra nem alkalmas Begameder helyett hozzáférhető területen új meder épül, mely a hajózásra alkalmas lesz, akkor a Bega az egész város területén át hajózhatóvá válik, a forgalom és gazdasági élet nagy előnyére.
Ilyen alkalmas mederterületnek kínálkozott a kincstári faraktáron átvezető vonal és így merült fel az a gondolat, hogy azt a város megszerezze. S mivel ezt másképen nem lehetett elérni, cserébe épített a város a kincstárnak a Gyárváros fölött egy új faraktárt; a régit azután a város részben az új Begameder czéljaira használta fel, részben pedig a város kiépítésére fordíthatta. A vízerőműnek végül még az az előnye is van, hogy a Gyárvárostól az árvízveszélyt eltávolítja, mely eddig jégtorlódásaival majdnem évenként kellemetlenkedett.
A legmodernebb módon szerkesztett turbinákkal ellátott vízerőműtelepet a Gyárváros legkeletibb részén a Piócza-tó közelében állították fel. Az alsó műcsatorna részére a jelenlegi medrek felhasználásával új csatorna épült, mely a teleptől a Ferdinánd-malomig a Begameder mélyítésével keletkezett; a Ferdinánd-malomtól 133a régi kincstári fatelepig az usztató-csatorna és malomárok közti földsáv eltávolításával egyesített meder alkotja az új csatorna folytatását, míg a régi kincstári fatelepen át a Magyar-féle uszodáig teljesen új medret kellett ásni oly módon, hogy az fel egészen a vízerőműig akadálytalanul hajózható legyen, sőt ezzel a Bega felső szakaszának hajózhatóvá tétele is lehetségessé válik. Tekintettel pedig arra, hogy az új meder az árvizek levezetésére elegendő keresztmetszettel bír, a Szubolyásza és a városban szétszórt összes többi vízfolyások is betömhetők voltak, miáltal városrendezési szempontból igen előnyös állapot állott elő. Azzal pedig, hogy az összes vízfolyások, melyek duzzasztott vízszínnel bírtak, megszüntek, az új Begameder vízszíne pedig a jelenleginél 4 méterrel alacsonyabb lett: a talajvíz színe is lejebb szállott s ez a közegészségügyi viszonyokat kedvezőbbé tette.
Előbb azonban meg kellett váltani a Begán és a Szubolyászán idegen kézben volt (Jovin-, Prohaszka-, Gyürky- és Gold-féle) vízhasználati jogosítványokat, meg kellett szerezni a régi kincstári fatelepet és miután az állam a Szubolyászán 200.000 korona költséggel tervezett árvízvédelmi munkálatokat ilyképen megtakarítja kieszközölte a város, hogy az állam az így megtakarított 200.000 koronával a várostól tervezett munkálatok költségeihez hozzájáruljon.
Kezdetben az építési költség másfél millió koronára volt előirányozva, s e beruházás gazdaságos voltát a következő adatokkal igazolta a mérnökség: „Az országos vízrajzi osztály által évekre visszamenőleg tett feljegyzések alapján kimutatható, hogy a telep felállítása után átlag 600 (HP-re) lóerőre számíthatunk. Ha a munka értékét azon szénmennyiség árában fejezzük ki, melyet jelenlegi gőzüzemű telepünkön annak előállítása czéljából el kellene égetni, úgy a vízerőmű által termelt energia értéke a következő lesz: A városi villanytelepen elért eredmények szerint egy Kwóra előállítására 4.216 f, illetőleg egy HP előállítására 4.216 × 0.736 = 3.3 fillér ára szenet kellett elégetni, a minek folyománya, hogy a turbina-telepünkön termelhető munka 600 × 3.3 × 360 = 188.179 K ára szenet igényel. Tehát 1,500.000 korona beruházás évi 188.179 korona kőszén megtakarítást helyez kilátásba”.
Utóbb több oly munkálatot is kellett a művelet keretébe belevonni, melyek előirányozva nem voltak s így a vízerőmű a vele kapcsolatosan épített hidakkal együtt, kb. két millió koronába került. Az új művet 1910 máj. 3-án helyezték üzembe.
A vízerőműnek a turbinaszerkezet mellett biztosított jobb kihasználásával remélhető, hogy e szerkezettel nyert erőtöbbletből eredő többjövedelem, a beruházott milliókat törleszteni fogja és a szabályozással járó előnyök jelentékeny áldozat nélkül esnek a város javára.
Ezzel a Bega rendezése a város területén be van fejezve és még csak a meglévő régi hidak átalakítása és esetleg új hidakkal való szaporítása lesz szükséges. A szabályozott és hajózható Bega a jövő várost egész hosszában fogja átszelni és mindazon előnyökkel fog szolgálni, melyeket a városokon átvonuló szabályozott folyóvizek nyujtanak és előre látható, hogy a város a Bega mindkét partján kiépülni fog. E nagyszabású vízi műveletek értelmi szerzője, tervezője és műszaki vezetője Szilárd Emil városi főmérnök volt.
