Községi pótadó
Községi pótadó
A mily mértékben a kiadások emelkedtek, ugyanoly mértékben szaporodtak a bevételek is, még pedig a nélkül, hogy a város az 1873. évben 30%-ban megállapított községi pótadókulcsot felemelte volna. A város ugyanis állhatatosan ragaszkodott ahhoz, hogy a polgárság mindenkor egyenlő nagyságú községi pótadóval terheltessék meg, úgy hogy a költségelőirányzatok szerkesztésénél, mindenekelőtt a 30%-nyi pótadót vették számításba fix bevételként és a szükségletek kielégítésének ehhez kellett alkalmazkodniok. E szerint mindenkor a felmerülő igényeket kellett a legsürgősebbekre redukálni, vagy egyéb bevételi forrásókat keresni. Csakis 1501911-ben, midőn a folyamatban lévő csatornázási és vízvezetéki munkálatokkal járó közel 10 millió korona költségre kölcsön volt felveendő, emelték fel a községi pótadót 30%-ról 50%-ra. Mindazonáltal a 30%-nyi pótadó, mely 1885-ben 178.618 korona volt, az adóalanyok szaporodásával 1910-ben már 371.422 koronára emelkedett. Érdekes, hogy az adóalanyok száma és az adótárgyaknak (főleg az épületeknek) az értéke az utolsó két évben annyira emelkedett, hogy a községi pótadó összege, az előző állapothoz képest, még aránylagosan is nagy növekedést mutat. Az előző években ugyanis egy százaléknyi pótadó 12.000–12.400 korona bevételt jelentett és ehhez képest a pótadókulcsnak 50%-ra történt felemelésével 1910-re 619–620.000 korona bevétel esett volna, tényleg azonban 653.000 korona volt a bevétel, sőt 1912-re, a kivetés alapján e czímen 779.000 korona volt előirányozható, vagyis egy százaléknyi pótadó kitett 1911-ben 13.060 koronát és 1912-ben 15.580 koronát.
