Birtokárak.
Birtokárak.
A birtokárak tekintetében az 1905. év óriási fordulópont. Azelőtt ugyanis a földek forgalmi értéke az illető község lakosságának vagyoni viszonyaitól függött. Ha egy községben jómódú, értelmes, vagyonos, haladni és terjeszkedni vágyó nép lakott, abban a községben a földek forgalmi értéke kat. holdanként 1000–1600 korona között váltakozott, míg sok más községben, a hol a nép nem állott a vagyoni viszonyoknak s a kultúrának megkívánt fokán, ott a földek értéke minőség szerint 500–700 korona volt. De 1905-ben, sőt már 1904-ben is olcsó lett a pénz, s így a nagytőke a földbirtokra vetette magát, a spekuláczió pedig mohón ki akarta a helyzetet zsákmányolni, felhasználva czéljaira a földéhes parasztságot. Erre a földek ára természetesen rohamosan emelkedett. Ehhez járult az is, hogy a bácskai németek ezrével jöttek át Torontálba birtokot vásárolni, úgy hogy a birtokárakat 50–100%-kal felszöktették. Manapság, nem tekintve a rossz szikes földeket, itt 800–1000 koronán alul nincs föld, ellenben 2000–2200 koronás árakkal is találkozunk, sőt oly községekben, hol a zöldség, korai burgonya és hagymatermelést, a szőlő és kertgazdálkodást űzik, ott a földek ára még a 3–4000 koronát is meghaladja.
A birtokárak arányában rohamosan emelkedtek a földhaszonbérek is. A parasztság helyenként szinte hihetetlen bérösszegeket ajánlott. Tudok földbirtokosokat, kik földbirtokukat parczellázva, kat. holdanként 60–100 koronáért adták ki haszonbérbe, oly vidékeken, a hol azelőtt 40–50 kor. volt a maximum.
Torontálnak Csanádmegyével határos részein a földhaszonbér már évtizedek óta magas, mert ott állandóan a makóiak a bérlők, a kik hagymatermelésre 100–200 korona bérösszegeket fizettek s fizetnek most is. Lovrin, Nákófalva, Nagy- és Kisősz, Nagyteremia stb. vidékén is már régtől fogva magas a földbér, a mi az ottani nagyméretű s fejlett kultúrájú korai burgonya- és zöldségtermelésben, továbbá a nagyméretű szőlő-kultúrában leli magyarázatát.
