Beresztócz.
Beresztócz.
Beresztócz (azelőtt Bresztovácz). A vármegye délkeleti sarkában, Temes vármegye határán fekvő nagyközség. Házainak száma 587, lakosaié 3853, a kik németek és szerbek, vallásukra nézve pedig római katholikusok és görögkeletiek. Postája helyben van, vasúti állomása Homokbálványos. A helység neve a szláv breszt = szilfa szóból származik, arra mutat, hogy első lakossága szláv volt s a határos szilfaerdőségről nevezte el a községet. A mai Beresztócz határában a XV. század elején Szkronovecz, Szkrobanecz-pusztát találjuk, melynek lakosai akkoriban a kevei vár szolgálatában álló ráczok voltak. Ezt a pusztát Zsigmond király 1412-ben Keve városának adományozta; mikor 1439-ben Murád szultán e vidékre vonult, számos rácz család innen a Csepel-szigetre költözött. Helyükbe a Hunyadiak alatt újabb rácz családok telepedtek le. 1551-ben Keve eleste után, török bég parancsolt a lakosságnak. A hódoltság alatt másfél századon át a Szendrőből Temesvár, Versecz és Ujpalánka felé közlekedő török csapatok fő hadiútjába esett s ez az oka annak, hogy a hódoltság megszüntekor, 1717-ben, mindössze 12 üresen álló házból állott. Midőn 1724-ben a határőrséget szervezték, a lakosokat a Pancsova és Kubin között elvonuló sáncz őrizetére rendelték. 1764-ben, midőn a határőrvidéki helységeket kivették a polgári hatóságok alól, Beresztócz is katonai uralom alá került. A tisza-marosi Határőrvidék feloszlatása után 8–10 család telepedett le innen e községben. 1766-ban, a német-bánsági határőrezred 26felállítása után, a szerb lakosság egy része másfelé költözött; helyükbe a bécsi, prágai, pettaui rokkantak házaiból még munkaképes aggharczosokat telepítettek ide. 1785–1790-ben Elszászból, Lotharingiából néhány német család telepedett le a helységben. 1788-ban a törökök benyomultak a helységbe, mindent felprédáltak és a helységet felégették. A megrémült lakosság Pestmegyébe Kókára menekült, honnan csak a háború befejeztével tértek vissza. A község 1873-ig maradt katonai uralom alatt, a mikor az 1873:XXVII. t.-cz. a Határőrvidéket megszüntette, Beresztóczot Temes vármegyébe kebelezte be, az 1876:XXXIII. t.-cz. azonban Torontál vármegyéhez csatolta. A római kath. plebániát 1766-ban a rokkantak megtelepedésekor állították fel, a templom pedig 1773-ban épült. Az 1785–90. évi letelepülések következtében a kath. lakosság tetemesen megnövekedett, úgy hogy új templomról kellett gondoskodni; a közbejött akadályok miatt azonban csak 1834-ben tették le az alapkövet az új templomhoz, mely 1856-ban készült el. 1850-ben a kath. lakosság szentháromság-szobrot állított fel annak emlékére, hogy a község a szabadságharcz alatt nagyobb károktól megmenekült. A görögkeleti templom 1849-ben épült. 1902-ben a lakosok Erzsébet királyné mellszobrát állították fel a községben. Van itt önkéntes tűzoltó egyesület, hitelszövetkezet, mely az országos hitelszövetkezet fiókja és egy gőzmalom, mely Hübel Jánosé. A községtől keletre találjuk az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen Schebel és Coislaz, időközben eltünt helységeket.
