Bóka.
Bóka.
Bóka. A Temes-folyó mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 578, lakosaié: 2967, a kik közűl 589-en magyarok, 221-en németajkúak, 586-an horvátajkúak és a többiek kevés kivétellel szerbajkúak. Postája, távbeszélője és vasúti állomása helyben van. Már a középkorban jelentékeny hely volt. Az oklevelek néha Temes, néha Keve vármegyéhez számítják. Elsőízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben szerepel. 1361–1362-ben Báka, 1338-ban és 1462-ben Borzvatő Báka néven említik az oklevelek. Az utóbbi évben Berekszói Hagymási Miklós birtoka, a ki Szentgirolti Jánost testvérévé fogadván, az utóbbi itteni birtokaihoz is igényt tartott. A XV. század végén szerb lakosság telepedett a helységbe, mely a balkáni tartományokból és a kevei területről szakadt ide. A török járomban felnevelkedett szerbek az egész hódoltság alatt megmaradtak a helységben. A Temesvár visszavétele után kiküldött bizottság itt 40 házat és azokban szerb lakosokat talált. Ekkor a pancsovai kerületbe osztották be. 1779-ben Torontál vármegye visszaállítása után, a becskereki járáshoz csatolták. A hajdani falu a Temes folyó partján feküdt s egészen a mai Grádácz nevű erdőig terjedt. A régi falu temetője a mostani Bóka közepén volt. 1788 okt. 17-én, midőn a császári sereg Pancsova ostromára vonult, II. József császár Bókán szállott meg Oberknezevics Pál rácz gazdálkodó házában. Az épület még jelenleg is megvan. 1801-ben a billédi uradalommal együtt a zágrábi püspökség birtokába került, mely ide telepítette egyházi hűbérnökeit, a kik a kulpántuli jószágaikat, a melyeket a katonai Határőrvidék számára foglaltak le, kénytelenek voltak elhagyni. A püspökség egyháznemesei 1801-ben telepedtek, itt le s egy külön utczát építettek a Temes-folyótól beljebb, Szerb-Bókával szemben. Ezt az utczát, mely az újabb beköltözködésekkel mind népesebb lett, Horvát-Bókának nevezték el. Az újonnan letelepedett kath. horvátok számára Verhovácz Miksa zágrábi püspök 1802-ben plebániát alapított. Templomuk 1840-ben készült el. Az 1848-iki délvidéki zavargások kitörésekor a szerbek eltávozván Bókáról, a horvát lakosság, papjának hazafias befolyása következtében, mindvégig a nemzeti ügy mellett tartott ki. Aug. 4-én a szerbek váratlanul meglepték Bókát s a horvátok és a magyarok házait kifosztották, a Neuzina alatt aug. 6-án kivívott győzelem után azonban viszont a magyar hadak töltötték ki bosszújokat a szerbeken s szept. 4-én templomukat felgyujtották. Mikor a magyar sereg elvonult, a szerbek újból megrohanták Horvát-Bókát s ott mindent felprédáltak. 1852-ben a görög-keleti szerb templom újjáépült. Jelenleg Jagodics Bogumilnak, Probst Istvánnak, Demkó Pál dr. és társainak, Molnár Sándorné szül. Preschl Irmának van itt nagyobb birtoka. A község lakosai hitelszövetkezetet és önkéntes tűzoltó-egyesületet tartanak fenn. Van itt egy benzinmotoros hengermalom is. A községhez tartozik Kisléczpuszta és Csott vasúti megállóhely. Óléczpuszta már az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen is előfordul. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. A mai Bóka táján kereshetjük Bécs pusztát, melyről egy 1344-ben kelt oklevél emlékezik meg; továbbá Fűszeg falut, melyről az 1338–1438. évekből vannak adataink; úgyszintén Igantőt, mely 1338-ban szerepel első ízben, s a hol 1432-ben Keve vármegye közgyűléseit tartotta; Varsányt, melyet 1338-ban említenek. 33Bóka közelében feküdt Kalántelke, a Baar–Kalán nemzetség ősi birtoka, melyet a Csanád nembeli I. Pongrácz (1218–56.) a Telegdy család őse, kinek neje a Baar-Kalán nemzetség sarja volt, az ősz Kalán pécsi püspöktől kapott. Az 1254. évi osztály alkalmával a Kelemenősfiak és a Waffafiak kapják meg. A községhez tartozó Óléczpuszta (Nagyléczpuszta) a XIV. század közepén (1332–37.) plebániával bíró helység volt. A hódoltság után lakatlan puszta, mint ilyen szerepel az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen is. A XVIII. század közepén marhakereskedők bírták bérben a kincstártól. Később a Szamosújvárnémeti Dániel család vette meg. Jelenleg a Dániel, a Mihajlovics és Jagodics családok bírják.
Bóka. – Jagodics Bogumil óléczpusztai kastélya.
