Bogáros.
Bogáros.
Bogáros. A zsombolya-lovrini helyi érdekű vasút mentén fekvő nagyközség. Házainak száma: 500, lakosaié: 2641, a kik túlnyomóan németek és róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasútállomása helyben van. E helységről a XV. századtól kezdve vannak adataink. 1462-ben Bogarus, 1493-ban Bogáros néven említik az oklevelek, mindkét esetben praediumként, vagyis mezei gazdaságra használt pusztaként. 1494-ben II. Ulászló király a Temes vármegyéhez tartozó Bogáros pusztát, mely akkor királyi birtok volt, Nagylucsei Dóczi Imre horomi bán fiának Ferencznek adományozta, a ki nejével Forgách Margittal együtt még 1523-ban is birta. Utána fia Dóczi László örökölte, a ki 1548-ban még életben volt. 1562-ben Kányaföldi Kerecsényi László, azelőtt szigetvári, akkoriban gyulai várkapitány birtokába került, a ki azonban csak 1566-ig bírhatta Bogárost, mert abban az évben török fogságba esett és kivégezték. A török hódoltság alatt elpusztult. Az 1717. évi összeírásban nem fordul elő, ellenben az 1723. évi Mercy-féle térképen és az 1761. évi bánsági hivatalos térképen lakatlan pusztaként van feltüntetve. 1754 óta e pusztát a bánáti kincstári bérlők társasága bírta bérben. Az új helység 1769-ben települt. Mária Terézia királynő rendeletére Neumann temesvári tartományi igazgatósági tanácsos, 200 házhelyet méretett ki e helység területén. Mária Terézia királynő felhívására 1768 tavaszán belgák, svábok, bambergiek, elszásziak, rajnavidéki németek érkeztek Temesvárra, kiket Neumann tanácsos szétosztott az újonnan települő községek között. 1769 őszén a falu építése már annyira előrehaladt, hogy a lakosság a falu közepén 32imaházat emelt és 1770-ben megnyitották az iskolát is. 1771-ben keletkezett a plebánia és 1773-ban épült a templom. 1831-ben és 1836-ban kolerajárvány pusztított s az utóbbi alkalommal 107-en haltak el. Mikor 1848 április 24-én a kikindai és határőrvidéki szerbek a magyar kormány ellen fellázadtak, a vármegye Bogáros községet is fegyverbe szólította. Július 3-án 29 nemzetőr vonult Bogárosról a zichyfalvai táborba, aug. 18-án a bogárosi nemzetőrök egy csapata Komlósra vonult. 1849 jan. 23-án a Bobics őrnagy vezérlete alatt állott honvédsereg vonult át a községen Arad felé. 1849 jun. 20-ától kezdve a községből naponként 20 ember vett részt a Temesvár alatti futóárkok ásásában, s a község 10 napon át naponként 4000 darab kenyeret szállított a várat ostromló magyar seregnek. Az 1849. évi aug. 5–6-iki szőregi és óbesenyői csaták után, aug. 7-én estefelé, magyar csapatok érkeztek Bogárosra; másnap aug. 8-án, a csatádi ütközet után pedig a császáriak előhada. Az önkényuralom alatt Bogárost is az osztrák nemzeti banknak zálogosították el. Ez az állapot 1867-ig tartott. A lakosok két pénzintézetet, egy hitelszövetkezetet s temetkezési egyesületet tartanak fenn. Van itt egy gőzmalom is részvénytársasági alapon. A község határához tartozó pakáczi pusztán 1819-ben Albertfalva nevű magyar telepes község keletkezett. 1825-ben ismét feloszlott, mert lakosai e helyen nem tudtak megélni.
