Gád.
Gád.
Gád. A Temes mentén fekvő kisközség. Házainak száma 178, lakosaié 1.132, a kik nagyobbára román és szerbajkúak és görög-keleti vallásúak. Postája helyben van, vasút állomása Rudna. Első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben fordul elő, a mikor, mint 1481-ben is, Temes vármegyéhez tartozott. A török hódoltság alatt nem pusztult el. Az 1717. évi összeírásban a Csákovai kerülethez tartozó községek között találjuk, 30 lakott házzal. A Mercy-féle térképen is a lakott helyek között szerepel és lakosai ekkor románok voltak. A szerbek a hagyomány szerint Montenegróból vándoroltak be. A görög-keleti szerb egyházat 1777-ben szentelték fel és 1859–60-ban megnagyobbították. 1788-ban, midőn a császári sereg Belgrádot ostromolta, II. József császár, az akkor még mintegy 19 éves Ferencz főherczeg kiséretében egy éjszakát töltött a községben Milos Péter házában, a kinek a császár ezért egy mezőhegyesi csődört ajándékozott. A XIX. század első felében a Fodor, a Kászonyi, a Nagy, a Gyertyánffy, a Kukovics és a Pálffy családok voltak a földesurai. A községbeli kastélyt a XIX. század közepén a Fodor család építtette, jelenlegi tulajdonosa báró Gudenus Hugóné. Van itt még egy úrilak, melyet a XIX. század elején a Kukovics család építtetett s ez most báró Gudenus Béláé. A Fodor, Kászonyi, Kukovics, Pálffy és Nagy családok itteni birtokait Csávossy Ignácz vette meg, a ki után leánya Csávossy Anna Sarolta, férj báró Gudenus Hugóné örökölte. Ennek fiai, Béla és Hugó, jelenleg a helység legnagyobb birtokosai. A községben szerb gazdák egyesülete alakult.
Gád. – Báró Gudenus Hugó kastélya.
