Galagonyás.
49Galagonyás.
Galagonyás. Azelőtt Glogon. A Temes balpartján fekvő nagyközség. Házainak száma 601, lakosaié 2.650, a kik 700 románajkú kivételével, nagyobbára németajkúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Cserépalja. A hagyomány szerint Mátyás király uralkodása alatt e falu határában Maczedóniai Dóczy, Kinizsi Pál egyik alvezére, egy több száz fogolylyal és zsákmánynyal visszatérő török csapatot, midőn az a községtől délnyugatra fekvő réten átvonult, hogy Borcsa táján a Dunán átkelve, Szerbiába nyomuljon, megtámadott, a törököket szétverte és a foglyokat kiszabadította. Ez az összeütközés valószínüleg a község határához tartozó »Vizesrétek« nevű dűlőben történt, a mit az itt talált leletek is igazolni látszanak. A török hódoltság alatt szerbek szállották meg, kiket még az 1717. évi összeírás is itt talált. Ekkor 10 lakott háza volt. A következő években azonban teljesen elpusztult, mert az 1723–25. évi Mercy-féle térképen Glogonska néven, a lakatlan helyek között találjuk. 1767-ben, a német-bánsági Határőrvidék szervezésekor a Határőrvidékhez csatolták s a 12. számú német-bánsági határőrezred egyik századának székhelye lett. 1774-ben német és szerb települőkkel gyarapodott. Az 1788. évi hadjárat alatt a törökök szeptember 23–30 között betörtek a községbe, felgyújtották és kirabolták, a lakosságot pedig lemészárolták. A legyilkoltakat a község déli oldalán, a régi Temes-meder mellett közös sírba temették. Az itteni róm. kath. templom 1775-ben épült, de 1788-ban ez is áldozatul esett a törökök dühének. 1789-ben ismét ujjáépítették. E hadjárat alatt a szerbek kipusztultak s többé nem telepedtek a helységbe. 1872-ben a Határőrvidék feloszlatása után Torontál vármegyébe kebelezték. A lakosok hitelszövetkezetet, Kaszinó egyesületet és önkéntes tűzoltóegyesületet tartanak fenn. Van itt egy műmalom is részvénytársasági alapon.
