Nagyjécsa.
Nagyjécsa.
Nagyjécsa. Temes vármegye határán fekvő nagyközség. Házainak száma 579 és római katholikus vallású, németajkú lakosaié 2538. Postája helyben van, távírója Billéd és vasúti állomása Gyertyámos. A község középkori történetét Kisjécsánál ismertettük. A jelenlegi helységet Hildebrand temesvári kincstári igazgatósági tanácsos 1767-ben telepítette. Ő építtette fel az első házakat, számszerint 202-őt s az újonnan épített helységbe németeket telepített. 1767-ben a temesvári igazgatóság már elemi iskolát is állíttatott itt fel. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. 1848-ig a kamara volt a földesura. 1836-ban hét hétig tartó kolerajárvány alatt 733-an betegedtek meg és száznál többen haltak el. 1848 november havában Temesvárról egy csapat császári katona jelent meg a helységben, báró Appel vezérlete alatt s a községet lefegyverezte. Mialatt a lakosságtól a hűségesküt kivették, a nemzetőrök, a kik a császáriak ittlétéről értesültek, hirtelen előtörtek; a császáriak rövid, de rendkívül heves ütközet után, 20 halott hátrahagyásával megfutamodtak. A nemzetőrök a császáriak közűl 11-et elfogtak, kilencet pedig megveszőztek s azután szabadon bocsátották őket. 1849 augusztus 8-án Dembinski Henrik honvédtábornok 3000 emberével és 20 ágyújával a helység határában, a honvédsereget a szőregi csata óta visszavonulási útjában nyomon követő Walmoden osztrák tábornokot visszaverte. Jelenleg Pető Ignácz dr.-nak van itt nagyobb birtoka. A római katholikus plebánia 1767-ben alakult és a templom 1780-ban épült. E községben született Abafi (Aigner) Lajos író. Van itt temetkezési, ifjúsági egyesület, két hitelszövetkezet, Becker Károly szövőgyára és a nagyjécsai gőzmalom r.-t. gőzmalma. A helység határában feküdt a középkorban, az akkor Temes vármegyéhez tartozó Erdős falu, melyet az 1467–82. években kelt oklevelek a Zsombolyától kelet felé eső helységekkel együtt említenek. Birtokviszonyait a mai Zsombolya határában fekvő Nádasdnál ismertetjük.
