Nagykomlós.
Nagykomlós.
Nagykomlós. Azelőtt Bánátkomlós. A zsombolyai járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 1102, lakosaié 4676, a kiknek negyedrésze német-, a többi románajkú. Vallásra nézve pedig római katholikusok és görög-keletiek. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkorban is már Komlós néven szerepel. A XV. században kisebb nemesek lakták. 1446-ban Fejéregyházi Jánosnak van benne része. 1450-ben Komlósi András és Mihály is birtokosai voltak. 1453–54-ben Hunyadi János kormányzó szerez itt részeket Kölkedi Jánosnétól és özvegy Fejéregyházi Benedeknétől. 1479-ben Muronyi Kónya Demeter itteni részbirtokát a budai káptalannak adományozta. A falu valószinüleg Bali bég 1529. évi rablóhadjárata alatt pusztult el, mert a. XVI. században sem a török, sem a magyar adólajstromokban nem fordul elő. 1647-ben puszta, melyet Palkonyai Nagy Balázs kapott, kinek magva szakadván, Wesselényi nádor 1657-ben Krecsics Györgynek, 86Szalatnai Györgynek és Tenturich Istvánnak adományozta. A zentai diadal után szerb pásztorok szállották meg. 1717-ben már 20 háza volt. Neve 1657-ben Konus, 1702-ben Konas elferdített alakban szerepel. 1740 nyarán pestis volt a községben. 1743 őszén a temesvári igazgatóság az Oláhországból bevándorolt s ideiglen Vingán letelepített románoknak Komlóst jelölte ki letelepedési helyül és ugyanakkor ide költöztek a gyarmatai románok is. 1745-ben Vingáról újabb családok is jöttek ide. 1781-ben Nákó Kristóf vásárolta meg, a ki 1782-ben Békés vármegyéből ág. evangélikus vallású tótokat telepített ide, de ezek innen 1788-ban a Kisgáj melletti Sztamorára költöztek. Az első német települők 1771-ben Felső-Magyarországból és Luxemburgból vándoroltak be. 1811-ben a helység egy része leégett. 1838-ban Nákó János volt a helység földesura. A községben van San-Marco herczegné kastélya, melyet 1848 előtt Nákó János építtetett. A szerbek régi temploma az uradalmi gabonaraktár helyén állott, hol az oltár helyét most is kereszt jelöli. Ez a templom 1783-ban összeomlott. 1796-ban a görög-keleti románok új templomot építettek maguknak. A római katholikus templom 1868-ban, a görög-katholikus 1891-ben épült. Van a községben önkéntes tűzoltó egyesület, temetkező egylet, kaszinó, kereskedelmi- és iparos kör, gazdakör, római katholikus és gör. keleti román dalárda, több pénzintézet, a délvidéki földmívelők egyesületének, az »Astra« román közművelődési egyletnek, a vörös kereszt egyletnek fiókintézetei és egy gőzmalom, mely Birtler Adolf tulajdona. A községtől délnyugatra a régi Hollós mellett feküdt a Kojam Pál szállása nevű kunszállás, a melyről az 1438–1510. évekből vannak adataink. Hollós szintén kun szállás volt, mely Nagykikindától keletre, a mai Oluz nevű tó partján feküdt. E tó mellett eredetileg még egy Hollós nevű jobbágyfalu is volt. A kun szállásról az 1429–1438. évekből vannak adataink. A jobbágyfalu, egy 1423 évi oklevél szerint, koronabirtok volt. Mátyás király 1458-ban Szilágyi Mihálynak adományozta. 1460-ban Becsi Pál nyeri a királytól. 1582-ben még 22 szerb lakosa volt. 1647-ben is még a lakott helyek között szerepel. A XVII. század végén elpusztult. E vidéken találjuk a középkorban Zokonya helységet is, a melyről az 1415–1482. években kelt oklevelek emlékeznek meg. Akkortájt Temesvármegyéhez tartozott.
Nagykomlós. – San Marco herczegné kastélya és az általa alapított leánynevelőintézet.
