Nagykőcse.
Nagykőcse.
Nagykőcse. Azelőtt Román-Kécsa. A csenei járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 529, lakosaié 2647, a kiknek nagyobb része román- és szerbajkú és görög-keleti vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A XV. században Temes vármegyéhez tartozott. Az 1470–1482. években kelt oklevelekben Kőcse, 1494-ben Külsőkőcse néven szerepel. A XV. század közepén Száti Balázs birtoka, kinek magvaszakadtával, 1470-ben, Dóczy László, Péter és Imre, továbbá Oláh Péter és Dési János nyerik adományul. 1494-ben Csomboli Kasza Benedek is a földesura volt. 1494-ben egy Kőcsei Nagy családdal is találkozunk. A török hódoltság alatt nem pusztult el. Az 1717. évi összeírásban a temesvári kerület községei közé van felvéve, nyolcz lakott házzal. Később elpusztult és az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen a lakatlan helyek között találjuk. Az 1761. évi térképen már ismét lakott helyként van feltüntetve. Ekkor már románok lakták. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. A XVIII. század vége felé pestisragály lépett fel a helységben. A hagyomány szerint a halálozás oly nagy volt, hogy a lelkész hoszszabb időn át egész napokat töltött a temetőben s ott várta a halottakat beszentelés végett. A falu 1801-ben a zágrábi püspökség birtokába került, ki hűbéreseinek adta, a kik ettől kezdve a földesurai voltak. Van a községben kaszinó egylet, önkéntes tűzoltó-egylet és hitelszövetkezet. A görög-keleti románok temploma 1858-ban, a szerbeké 1896-ban épült. A község határához tartozó dűlőnevek közűl említést érdemel a Funtina popi dűlő; ennek a helyén feküdt a XVIII. század közepén a község. A hol a zsombolya-gyertyámosi utat a nagykőcse-csatádi út keresztezte, állott a lelkészi lak és előtte egy kút, melyet papi kútnak neveztek; onnan vette azután a dűlő is a nevét. A Livadia Grekuluj (Görög-rét) dűlőben egy Popovics nevű görög család gyümölcsöse, szőleje és rétje volt.
