Nagyszentpéter.
Nagyszentpéter.
Nagyszentpéter. Azelőtt Szentpéter és Ráczszentpéter. A Perjámosi járásban fekvő nagyközség. Házainak száma 635, lakosaié 2979, a kiknek a fele szerbajkú, a másik fele pedig vegyesen német- és románajkú. A felekezetek között római katholikus 661 és a görög-keleti 2318. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkorban is már Nagyszentpéter néven említik az oklevelek. Nevét Szent Péter tiszteletére szentelt templomától vette. E templom 1333–1335-ben már fennállott, de a falu ekkori birtokosát nem ismerjük. 1421-ben Zsigmond király Marczali Dósa csanádi püspöknek adományozta. 1434-ben Zsigmond király rendeletére Maczedóniai Péter fiát Miklóst az aradi káptalan beiktatta itteni örökös részének birtokába. Később a Maczedóniai Dancs családnak is volt benne része, melyet 1490 márczius 20-án Miklós 100 forintért elzálogosított Haraszti Ferencz szörényi bánnak. Ezt a részt azonban Maczedóniai család visszaszerezte. A török hódoltság alatt a magyar jobbágyok elmenekültek, s helyükbe szerbek telepedtek; a temesvári defterdár az 1557–58. években összesen 16 házat irt itt össze, melyeknek lakói mind szerbek voltak. 1561-ben Maczedóniai Péter volt a földesura, a ki 1564-ben Forgách Simonnak adta el. 1582-ben még 12 szerb lakosa volt, a kik juhtenyésztéssel foglalkoztak. 1618-ban Tövisi Vas Benedek volt a földesura, a ki Szentandrási György borosjenei alkapitányra bízta s neki a helység jövedelmeinek harmadát is átengedte. 1655-ben Lessenyei Nagy Ferencz, Milojkovics Miklós és Dienes György nyertek rá királyi adományt. 1690-ben az ippeki patriarchával bevándorolt néhány szerb család telepedett itt le. Ekkor kezdték a helységet Rácz-Szent-Péternek nevezni. 1717-ben mindössze 17 házból állott, de csakhamar gyarapodásnak indult, miután 1718-ban a szomszédos Figed falu lakosai is Szent-Péterre költöztek, de az új rendszerrel nem tudván megbarátkozni; 1722-től kezdve el-elszökdöstek. A következő évtizedekben a falut környező erdőségekben elszaporodtak a rablók. 1738-ban a pestisjárvány lépett fel a helységben. A népesség szaporítása végett a temesvári igazgatóság 1748 táján erdélyi románokat telepített ide, ezek azonban idővel szerbekké lettek. 1752-ben németek is jöttek ide, a kik 1796 táján a Perjámosról ide költözött 30 családdal megszaporodtak. 1779-ben a falut Torontál vármegyébe kebelezték. 1807-ben a gróf Szápáry család vásárolta meg a kincstártól. 1838-ban gróf Szápáry József és Antal volt a földesura. Gróf Szápáry Antal itteni birtokait fia Géza örökölte, kinek halála után fiára Pálra szállottak. Tőle az aradi görög-keleti román egyház vette meg, a mely most parczellázás czéljából eladta. Kívüle még báró Lipthay Frigyesnek és Reitter Józsefnek van itt nagyobb birtokuk. A község 1333–35-ben már egyházas hely volt. A görög-keleti szerbek temploma 1759-ben épült. 1865-ben kolerajárvány lépett fel a községben, 1877-ben pedig a Maros árja öntötte el. Van itt hitelszövetkezet és a Thierjung J. és társai czégnek gőztéglagyára. A községhez tartozik: Kispuszta, Nagypuszta, Józseflak, Margit-major, Pálinkás-tanya. A mai Nagyszentpétertől éjszakra, az Aranka (a középkorban Harangod) és a Maros között feküdt egykor Figed falu, a határnak azon a részén, a hol a Vigetszki Kraj és a Vigeti szőlők vannak. Első ismert birtokosa a Figedi család volt, melyről 1326-tól kezdve vannak adataink, 1503 június 26-án Figedi János fia Zsigmond eladja itteni részét Vizesgyáni Istvánnak. Ennek fia János 1516-ban Figedi előnévvel szerepel. Az 1550–1552. évi török hadjáratok alatt elpusztult. A XVII. század közepén két ily nevű falu tűnik fel. Az egyik a régi Figed helyén, a másik az ezzel szomszédos Fejér-Figed pusztán keletkezett. 1647-ben mindkettő lakott hely volt s a borosjenei katonák bírták. 1717-ben hét szerb család lakott itt, de ezek a Maros gyakori kiöntései következtében csakhamar 93átköltözködtek a mai Nagyszentpéterre. Fejér-Figed alighanem a Maros-parton feküdt. A XV. századtól kezdve vannak felőle adatok. 1464-ben az aradi káptalannak voltak itt birtokai. 1503-ban puszta volt, melyet Vizesgyáni István vett meg a Figediektől. Neve azután már többé nem szerepel. E helység határában feküdt a középkorban Fejéregyház falu. 1466 július 25-én, midőn Dancsfi Miklós és Maczedóniai János eladták Dóczy Lászlónak, már csak pusztaként szerepel. 1480-ban Dóczy Imre az aradi káptalan előtt tiltakozik az ellen, hogy Guthi Országh Lőrincz vagy özvegy Dóczy Lászlóné, Fejéregyházát birtokába vegye. Többé azután nincs adatunk róla.
