Óbesenyő.
Óbesenyő.
Óbesenyő. Az Aranka partján fekvő nagyközség. Házainak száma 1208, lakosaié 6000, a kik bolgárajkúak és római katholikus vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A bessenyők ősi telepe. Talán még Szent István király jelölte ki számukra lakóhelyül, kinek uralkodása alatt 60 előkelő bessenyő férfiú költözött be ide társzekerekkel és nagy kísérettel. Eredetileg a 96csanádi várhoz tartozott, de 1232-ben már ki volt véve a csanádi vár hatósága alól s lakosai oly kiváltságokat élveztek, mint a minőkkel a Sopron vármegyében lakó bessenyők bírtak. 1331-ben már hetivásárai is voltak. A kilenczed behozatala után (1351) a csanádi káptalan az egyházi tizedet követelte a lakosoktól. De a bessenyők, régi kiváltságaikra hivatkozva, ezt megtagadták s Nagy Lajos királyhoz fordultak, a ki 1369 augusztus 4-én meghagyja a káptalannak, hogy a bessenyői nemeseket ne kényszerítse a tizedfizetésre, 1369 augusztus hó 7-én pedig kivette őket a vármegyei ispánok és szolgabírák hatósága alól, ügyeiket egyenesen a király törvényszéke elé utasítva. Ezt a kiváltságlevelet 1390 július 21-én Zsigmond király is megerősítette. A csanádi prépost és káptalan 1413-ban újra megkísérlette a tized behajtását. A királyi törvényszék előtt 1414 Vízkereszt nyolczadán még egyre folyt a per, melyet a bessenyők nyertek meg. 1433-ban találkozunk az első névszerint megnevezett bessenyői nemesekkel, kiket a király ama hatalmaskodás megvizsgálására küldött ki, melyet Rozgonyi István temesi főispán Anthimi Miklós és János Nagyfalu Csanád vármegyei birtokán elkövettek. Ezek a nemesek voltak: Bessenyői Pál deák, Páris Miklós és fia Mátyás, Bither Gergely és Sárközi Miklós öcscse János. 1480-ban Bessenyő Fóris Mátyás, Sárközi, másként Vég Márton, Bessenyő Tamás deák, Bessenyő Márton és fia István, Csontorák Bálint és Oroszlámos Mátyás nemesek laktak a helységben. 1495-ben Nagybessenyői Tamás deák, Bakó Péter, Ravazdi Jakab és Fejér György II. Ulászló királytól régi szabadságleveleik újabb megerősítését eszközölték ki. A közállapotok hanyatlásával elszegényedtek a bessenyők is. 1519-ben már idegen birtokost is találunk itt. Mikor a XVI. század közepétől kezdve a török mindegyre jobban fenyegette a helységet, a régi földesurak elköltözködtek, a jobbágyok pedig a maguk biztonsága érdekében bekerítették a helységet. Mikor 1551 szeptember 25-én Mehemet begler bég Becse, Becskerek és Aracsa elfoglalása után Bessenyő alá érkezett, a bentszorultak kegyelemre megadták magukat. Ferdinánd hadai azonban a helységet még ez év november havában visszafoglalták. 1552 nyarán, Temesvár bukása után, ismét török kézre jutott. 1557–58-ban a csanádi szandzsákba osztották be. A török hódoltság alatt nem pusztult el teljesen, mert a szegedi ferenczrendű gvardián 1647. évi összeírásában a lakott helyek között fordul elő. Ekkor Széll Pál és Tar Gáspár voltak a földesurai. Az utóbbinak magtalan halála után, 1648-ban Dőry István és Török András nyertek nádori adományt a fele részére. 1701-ben a csanádi püspökséghez tartozó faluként van ugyan fölsorolva, de kétségtelen, hogy ekkor már puszta volt. 1737-ben, mikor Bulgáriából, Nikápoly környékéről menekülők érkeztek Dél-Magyarországba, a temesvári igazgatóság 104 család – 2200 lélek – számára, a bessenyői pusztát jelöli ki letelepedési helyül, melyet a menekülők 1738 márczius 7-én meg is szállottak. 1742-ben a szomszédos Lovrinból még 200 bolgár család költözik ide. 1749 óta a helységet Óbessenyőnek kezdték nevezni, ellentétben a Temesvár környékén fekvő Újbessenyővel, a melyet német telepesek szállottak meg. 1773-ban Óbessenyő ismét 200 házhelylyel szaporodott. 1779-ben Torontál vármegyéhez csatolták. 1786 deczember 21-én országos és hetivásárokra, 1787 június 21-én ismét hetivásárokra nyert szabadalmat. Az itteni templom 1801–1804-ben épült. 1745-ben épült az első, 1793-ban a második iskola. 1849 augusztus 6-án a község határában véres ütközet volt Dembinszky honvédtábornok hátvéde és Romberg császári tábornok előhada között, mely az utóbbinak a győzelmével végződött. Van a községben népkör, iparos olvasókör, katholikus olvasókör, hitelszövetkezet, a Csanádi népbank és a délvidéki gazdasági bank fiókjai és egy gőzmalom. A tatárjárás előtt a mai Óbesenyő mellett, a Harangod (Aranka) balpartján egy másik helység is volt, mely Kisbessenyő nevet viselt. Ez is a csanádi várhoz tartozott. 1230–32-ből van róla adatunk. 1241 után nem szerepel többé. Ugyancsak a Harangod mellett, Bessenyő és Valkány között feküdt Dömevár falu, mely kezdetben a Csanád nemzetség birtoka volt. Csanád esztergomi érsek és unokaöcscsei 1345-ben óvást tettek az ellen, hogy Bessenyő János fia Gergely, ki e falut is a szabad besenyők földjéhez csatolni kérte, adományul felkérje. Mindamellett később mégis a besenyők birtokába ment át. További sorsa ismeretlen. Dömevár szomszédja volt a középkorban Kengyelös falu, melyre 1345-ben a Csanád nemzetség tartott igényt, továbbá Királyfája, eredetileg Királyfaluja, melyet szintén a Csanád nemzetség igényelt, de alkalmasint a besenyők kapták a királytól, mert többé nem szerepel a Csanád nemzetség birtokai között. – Kocsa, melynek emlékét Kocsahát puszta tartja 99fenn. 1345-ben erre is a Csanád nemzetség tartott igényt, de 1369-ben mégis a besenyők falujaként nyert kiváltságlevelet. – Lába. A mai Óbesenyőtől keletre feküdt. 1232-ben a Csák nembeli Miklós ispán birtoka, úgy látszik a tatárjáráskor pusztult el. – Mégy. A mai Óbesenyő és Nagyszentmiklós között, az Aranka partján feküdt, ott, a hol a Medja nevű határrész ma is őrzi emlékét. A legrégibb idő óta a csanádi püspöké és 1393-ban már egyházas hely volt. A csanádi püspök 1421-ben Zsigmond királytól új adománylevelet nyert rá. 1558-ban a török hódoltsághoz tartozott. Ekkor már szerbek lakták. Az 1564. évi összeírásban a csanádi püspök szerepel földesuraként. Lakott hely volt még 1647-ben is s ekkor a falu felét Tar Gáspár birta. 1648-ban Dőry István és Török András nyertek rá nádori adományt. 1654 szeptember 2-án a gróf Pálffy Tamás püspök részére kiállított oltalomlevélbe is fel van véve, úgyszintén az 1660 január 21-én Maczipodári csanádi püspök részére kiállított oltalomlevélbe is. 1717-ben még 13 házból állott, de a következő háborús évek alatt elpusztult. A község határában feküdt a középkorban Sáp falu is, a melyet 1369-ben az óbesenyői nemes besenyők birtak, továbbá Sólymos, melyről csak egy ízben: 1345-ben van említés, midőn a Csanád nemzetség tagjai tiltakoztak az ellen, hogy e birtokukat a besenyők elfoglalják. Óbesenyő és Csanád között találjuk a középkorban Törösd falut is, melyről első ízben Róbert Károly királynak egy 1338-ban kelt oklevele emlékezik meg. A XIV–XV. században a Törösdi család birtoka. A XVI. század viharaiban elpusztult. 1647-ben ismét lakott hely. A gróf Mercy-féle térkép még feltünteti, később azonban nyoma vész.
