Padé.
Padé.
Padé. Azelőtt Szerb-Padé. A Tisza mellett fekvő nagyközség. Házainak száma 319, lakosaié 1722, a kik vegyesen magyarok és szerbajkúak, római katholikus és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A falu eredetileg a mai községtől kelet felé, a Szelistye nevű dűlőn feküdt. A Csanád nemzetség ősi birtoka volt. Az 1256. évi osztály alkalmával, Kelemenös bán fiainak jutott, kinek unokáját, Tamás ispánt, IV. László király 1285 április 26-án megerősíti itteni birtokaiban. Az 1337. évi osztálykor az egész falut a Makófalvi család kapta. 1479-ben Frank László és János szerepelnek itteni birtokosokként. A török hódoltság kezdetén szerbek telepedtek ide és az 1557–58. évi összeírás alkalmával a temesvári defterdár 40 családfőt talált itt. Ferdinánd király előbb Cserepovics Gáspárnak, majd ennek halála után Szentgotthárdi Mártonnak, Dóczy Gergelynek és Kelemennek adományozta. 1582-ben csak öt szerb juhász lakta. 1653-ban a garamszentbenedeki konvent Bélteki Pált és Olasz Pált iktatta be birtokába. A törökök kiűzetése után ismét népesebb volt és 1717-ben 20 háza volt, de lakosai 1725-ben elhagyták és a csanádi tiszttartóság csak lassanként tudta őket ismét összeszedni. 1779-ben Torontál vármegyébe kebelezték. 1781 augusztus 1-én Ormosdy István pozsonyi lakos vette meg a kincstártól. 1814-ben Diván Konstantin, a ki 1806-ban Padéi előnevet nyert s utána utóda Diván György volt a földes ura. 1784-ben a kincstár dohánytermelő magyar családokat telepített ide, kiknek száma 1839-ben megszaporodott. A római katholikus templom 1842-ben, Padéi 103Diván György költségén épült. A görög-keleti szerbeknek 1759-ben már volt templomuk, de az új templom 1855. évben épült. A községhez tartozik Kijasev-tanya. A helységtől délre, a Tisza partján a középkorban Tisza-Szent-Péter nevű falut találunk, melyről az 1332. évi pápai tizedjegyzékek is megemlékeznek.
