Törökbecse.
Törökbecse.
Törökbecse. Tiszamenti nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 1164, lakosaié 7635, a kik között 5594 a magyar, 2022 a szerbajkú. Vallásuk római katholikus és görög-keleti. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E község már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékekben is szerepel s így már ekkor is plebániája volt. Vára 1342-ben már fennállott. 1386-ban Zsigmond brandenburgi őrgróf, a későbbi király, ideiglenesen Losonczy István fiainak, Lászlónak és Istvánnak adományozta. A XV. század elején a rácz despoták birtokába került. István rácz despotától örökségképen Brankovics Györgyre szállott, a ki 1440-ben Geszti Mihály fiának Lászlónak zálogosította el. 1440-ben azonban I. Ulászló király elvette tőle és a Thallócziaknak adta. Ulászló halála után ismét Brankovics György birtokában találjuk, a kitől Hunyadi János 1450-ben az országgyűlés rendeletére elfoglalta. A vár a Tisza-szigetén állott. Becse helység szintén a Tisza-szigetén épült 128és 1440-ben már városi kiváltságokat élvezett és vámos hely is volt. 1442-ben itt tartotta Torontál vármegye közgyűléseit. 1451-ben a vár és a város ismét Brankovics György birtokába került, ki azt 1458-ban Szilágyi Mihálynak adta át. Szilágyi pedig ismét visszaadta a despotának. Később a vár és a város Mátyás király birtokába került. 1492–93-ban a Vingárti Gerébek tartottak hozzá jogot, a miért azután a Szokolyiak-kal keveredtek perbe. A török hódoltság alatt nem pusztult el. Az 1695. évi hadjárat alatt Frigyes Ágost választó-fejedelem táborozott Törökbecsén. Az 1717. évi kincstári összeírásban a becskereki kerület községei között találjuk, 20 lakott házzal. II. József császár délmagyarországi utazásai alkalmával Albert szász-tescheni herczeg és Nostitz gróf társaságában 1768 május 10–11-én ellátogatott Törökbecsére is, a hol meg is hált. Másodízben 1773-ban fordult meg itt s innen Melenczére s Nagybecskerekre utazott. 1782-ben a Szissányi család kapta donáczióba Törökbecsét. Az utólsó három Szissányi leányt Rohonczy Lipót ezredes, gróf Leiningen Károly tábornok és Urbán Gyula vette el s e réven volt itt birtokos gróf Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok, az aradi vértanuk egyike, a kinek a neje Szissányi Eliz volt. Jelenleg a törökbecsei uradalom birtokosai: Urbán Iván és neje Purgly Mária, Rohonczy Gedeon, báró Horváth Gedeonné szül. Rohonczy Ilka, Dungyerszky Lázár és Solymos Elemér. Kívülök még Buzogány Józsefnek és Raits Zsivánnak van itt nagyobb birtokuk. 1848 október 13-án Rohonczy Lipót honvédőrnagy 3000 szerb felkelőt vert itt szét. Az e csatában elesett honvédek és nemzetőrök sírja fölé síremléket állított a kegyelet. 1886-ban a helység harmadrésze leégett; 1893-ban pedig a kolera lépett fel. A községben levő úrilakok közül az egyik Solymos Eleméré, a másik Rohonczy Gedeoné. A régi Szissányi kuriát 1908-ban átalakitották és volt nagy parkja helyén egy utcza épült. Rohonczy Gedeonnak a Gyöngyszigeten, hol új kastélyt építtetett, messze földön híres kertészeti telepe és versenyistállója van. Mindkettőről más helyen bővebben van szó. Az itteni római katholikus templom 1809-ben, a görög keletieké 1741-ben épült. Itt van a törökbecsei ármentesítő és belvízrendező társulat székhelye, takarékpénztár, néptakarékpénztár, törökbecse-szerbaracsi takarékpénztár, segély és hitelszövetkezet, társaskör, ifjusági önképzőkör, katholikus legényegylet, polgári olvasókör, gőzfűrész és gőztéglagyár, az előbbi Milkó Vilmos és fiaié, az utóbbi Breitkopf K. és társaié; továbbá az Első törökbecsei cserép-, tégla- és agyagárú gyár. A község főterén áll a szép szabadságharcz-szobor a következő felírattal »Az 1848–49-iki szabadságharcz dicső emlékére emeltetett 1903-ban. Örökre a szabadság emléke legyen és soha létünk nagyság sírköve.« 1911 szeptember 17-én pedig nagy ünnepségek között leplezték le a művészi alkotású Leiningen szobrot, mely a következő felíratot viseli:
GRÓF LEININGEN WESTERBURG KÁROLY
HONVÉD TÁBORNOK,
KI ARADON ÚJ HAZÁJA SZABADSÁGÁNAK KIVÍVHATÁSÁÉRT
1849 OKTÓBER 6-án,
MINT VÉRTANU HŐSI HALÁLT SZENVEDETT,
PORHŰVELYED VISSZASZÁLLT UGYAN E FÖLD RÖGÉBE,
DE NEMES LELKED, ANNAK VITÉZSÉGE
ÉS GENIUSZOD ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG
MAGYAR HONUNK EGÉN ÉS MINDEN
MAGYAR SZÍVBEN.
HONVÉD TÁBORNOK,
KI ARADON ÚJ HAZÁJA SZABADSÁGÁNAK KIVÍVHATÁSÁÉRT
1849 OKTÓBER 6-án,
MINT VÉRTANU HŐSI HALÁLT SZENVEDETT,
PORHŰVELYED VISSZASZÁLLT UGYAN E FÖLD RÖGÉBE,
DE NEMES LELKED, ANNAK VITÉZSÉGE
ÉS GENIUSZOD ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG
MAGYAR HONUNK EGÉN ÉS MINDEN
MAGYAR SZÍVBEN.
A községhez tartozik: Solymos-tanya, Bereg-tanya, Borjas-tanya, Gyöngy-sziget, Jaruga-tanya, József-major, Kaszáló-tanya, Nagy-puszta, Nagyrét, Péter-major, Precska-tanya, Szentkirály-tanya, Sziget-tanya és Újszőllőtelep. Borjas-tanya helyén a középkorban Borgyas (Borjas, Bordas) helység feküdt. Erről már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékek is megemlékeznek. Ekkor tehát már plebániája is volt. 1422-ben a Cséri Sáfár család, 1422–28-ban a Garai család bírt itt földesúri joggal. 1439-ben a Borgyasi család itteni birtokaiba Sárközi Lászlót iktatták be. – A mai Borjas-tanya határában fekhetett az 1341-ben feltünő Endre (Endréd, Endrőd) helység is, mely 1440-ben a becsei vár tartozékai között szerepel. Szentkirály-tanya helyén a középkorban Szent-Király nevű falut találunk, melyről 1422-ben van első ízben adatunk. 1440-ben Becse vára tartozékai 131között szerepel. A Mercy-féle térképen a régi Borjas helyét Bordios-sal találjuk jelölve a lakatlan helyek között.
Törökbecse. – 1. Rohonczy Gedeon kastélya Gyöngyszigeten. – 2. Solymos Elemér úrilaka. – 3. Dungyerszky Lázár úrilaka.
Törökbecse. – 1. A szabadságtér a szabadság-szoborral. – 2. A Tisza-sétány és a Gradiska. – 3. A kir. járásbíróság. – 4. A m. kir. állami polgári iskola.
