Birtokosok a XIV. század közepétől.
Birtokosok a XIV. század közepétől.
I. Csanád vármegye ama részét, mely ma Torontál vármegyéhez tartozik, legnagyobbrészt a Csanád nemzetségből származó Telegdy család birta. Attól a vidéktől kezdve, a hol ma az Aranka (a régi Harangod) a Tiszába torkollik, fel egészen a Marosig terjedt a mintegy 50–55 faluból álló uradalmuk. Ugyancsak a Csanád nembeli Makófalvi Makó családé volt Csóka egy része. Szaján és Knéz vidékén a Szajáni Posztós családnak mintegy 13 falura terjedő uradalma terült el. Szárafalva és Perjémes vidékén a Dóczyak, a Maczedóniai és a velök rokon Maczedóniai Dancsfiak voltak nagyobb birtokosok. A Dóczyaké volt Szárafalva vára is, melynek birtokáért az 1479–1489. években a család tagjai között éles viszályok támadtak.
Csánki Dezső többször idézett művében (I. 707–717.) a hajdani Csanád vármegye birtokosai között a következőket sorolja fel, a kik a mai Torontál vármegye területén voltak földesurak: a Bátory család, a Szántai Petőfi rokonság 524révén 1391–93-ban Szőllősön volt birtokos. A Csáki családé volt Kanizsa város (a mai Törökkanizsa), melyet 1401-ben kaptak Zsigmond királytól cserében más birtokokért. A Czomboli családbeliek 1489-ben elzálogosították tornyosi részüket (Zsombolya környékén) Dóczy Imrének. A Dobozi Dánfi család 1447-ben elzálogosítja Solt helységet (a mai Pádétól délre) Nagymihályi Lászlónak. A Dóczyak 1450–53-ban Kisgyálán bírtak földesúri joggal. Dóczy Imre 1480-ban Szárafalva, Pata, Oszkola, Fejéregyház, Remete és Perjémes helységekben földesúr. Fejéregyházi 1446-ban Komlós (Nagykomlós) fölött egyezkedik a Martoni Kiss családdal. A család itteni birtokrészeit 1454-ben Hunyadi János vette meg. A Berekszói Hagymás családé volt 1433-ban Hegyes (Tiszahegyes) és Hollós (Nagykikindától keletre), Hegyes azonban már 1458-ban a Hunyadiaké volt. Hunyadi János kormányzó 1451-ben Hollóson volt földesúr, 1453-ban Komlóson szerez jószágokat. Hunyadi-birtokok voltak még: Hegyes, melyet Mátyás király 1458-ban Szilágyi Mihálynak adományozott, Harmad (Perjámostól keletre), mely 1463-ban több más birtokkal együtt Corvin János kezére jutott. A Nagylaki Jaksics család nagylaki uradalmához tartozott 1470–85-ben Csücsköd (Szerb-Csanádtól nyugatra), mely hajdan a Csanád nemzetségé volt s később kisbirtokos nemesek kezébe került. A Kónya család, mely Teresdi, majd Szajáni előnévvel fordul elő, a XV. század közepén, több más családdal együtt, Szaján helységben birtokos. A Maczedóniai család Perjémes, Szárafalva és Varjas helységekben volt birtokos; itteni jószágait 1464-ben a Forgáchoknak és Peterdieknek zálogosította el, 1466-ban pedig Szárafalva, Perjémes stb. birtokaikat Dóczy Lászlónak adták el. A Csanád-nembeli Makófalvi Makó család az 1337. évi osztály alkalmával Csóka felerészét nyerte; 1344-ben Szanádon, Kemecsén és Csókán földesurak. A Serjéni Orros család 1469-ben szintén Csókán bírt földesúri joggal. A Szajáni Posztós család Szaján, Solt, Faluhely, Temérdekegyház, Komlós, Csücsköd stb. helységekben volt birtokos s e birtokokat 1479-ben Muronyi Kónya Demeterné, szül. Szajáni Posztós Agatha a budai káptalannak adta. Szabó 1450-ben Szajáni, 1451-ben Csücsködi előnévvel fordul elő.
Szilágyi László és Keresztúri Garázda Miklós 1408 deczember 21-én nyerik Horogszeget, mely akkoriban Csanád és Temes vármegyék határszélén feküdt, a hozzátartozó Kis-Posáros, Nagy-Posáros, Böszörmény, Tószeg, Mosótó, Begenye falvakkal. Szilágyi Mihály, 1451-ben Harkácsi Lászlótól Szőllőst (a mai Nákófalva helyén) vette meg. 1458-ban Mátyás királytól Hegyest és Hollóst nyeri adományul. A Sztári vagy Esztári család 1490-ben Deszk, Kis- és Nagy-Szőreg helységekben bírt földesúri joggal. A Csanád nembeli Telegdy család tagjai az 1360. évben Kemecse, Kis- és Nagy-Tárnok, Szent-Lőrincz, Bulcsuháza, Vásárosfalu, Kisfalu, Makófalva, Temes-Szent-Miklós, Szilvaszeg, Palota, Ladány, Zombor, Pordány, Oroszlámos, Monostoros-Kanizsa, Szanád, Orosztelek, Temerkény, Csóka, Razsán, Szent-Miklós, Kér, Solt, Hódegyház, Homokrév, Akácz, Kis-Szent-Miklós, Szent-Margitasszony, Moholrév, Veresegyház, Boldogasszonyfalva, Ujfalu, Bocsárd, Susztulaháza, Kingert, Örs és Szut (talán Szudas) birtokokon osztozkodnak. 1495-ben a család a következő helységekben, illetőleg pusztákon bírt földesúri joggal: Makófalva, Zombor, Palota, Tárnok, Boldogfalva, Homokrév, Fejéregyház, Razsán, Szent-Miklós, Monostor, Hódegyház, Kingert, Kis-Zenta, a Tempes melletti Szentmiklós, Akácz és Veresegyház (puszta). A Telegdy családból István, II. Ulászló király kincstartója, 1508 május 22-én új adománylevelet eszközölt ki összes öröklött és szerzett birtokaira. E szerint négy vármegyében összesen 119 egész- és részbirtoka volt, melyek közűl a következő 27 feküdt a régi Csanád vármegye területén: Makófalva, Tömpös, Kis-Tömpös, Tárnok, Velnök (Al-Velnök), Varsánytó (a mai Klárafalvától keletre), Pordán (Óbébtől keletre), Béb (a mai Óbéb), Oroszlámos (a mai Majdán falu helyén), Rábé (ma is megvan), Monostor (Kanizsamonostor, Törökkanizsától délre), Fejéregyház (Rév-Kanizsától délre, a mai Firigyház-puszta területén), Szanát (Szanád), Csóka, Hódegyház (Mokrintól délnyugatra), Homokrév (Mokrin), Palota (Nagycsanádtól nyugatra), Boldogfalva (Csanád várától délnyugatra,) Solt (Pádétól délre), Akács, Faluhely (a mai Bocsár közelében), Böldreszeg (Beodra közelében), Kökényér (a mai Keglevichháza helyén), Morotva (Pádé és Bocsár között), Ladány (a mai Kis-Zombortól délkeletre), Kér (Egyházas-Kér, a mai Tiszaszentmiklós és Pádé között). A Tempesi (Tömpösi) család 1488-ban Bében és Al-Velnökön bírt földesúri joggal. A család kihaltával az itteni családi birtokok 525a leányágra szállottak. Tetétleni. E család tagja György, a somosi bán, a Deszniczei Kapitányfi és más családokkal 1488-ban, mint a Tömpösi család örököse Tömpös, Al-Velnök, Sele, Klárafalva, Kemecse és Béb fölött egyezkedik. Túróczi. E család 1450-ben Oroszlámosi előnévvel fordul elő. Vizesgyáni. E családból András, 1473-ban Csanád vármegye alispánja. Nevét Vizesgyán (Vizesda) helységtől vette.
II. Torontál vármegye területén, mely a középkorban egyike volt a legkisebb vármegyéknek, csak egy nagyobb uradalmat találunk, a becseit (Törökbecse), mely Zsigmond király uralkodása alatt a rácz despoták birtokába került. Brankovics György a becsei uradalmat 1456-ban Szilágyi Mihálynak adta, a ki azonban 1458-ban visszaadta a rácz despota utódainak. Mátyás király uralkodása alatt a király kezére jutott. Később, II. Ulászló király uralkodása alatt, a Vingárti Geréb család tartott reá igényt. Tartozékai voltak: 1440-ben Aracsa, Ecsehida, Aradi, Szent-Király, Bazsalhida (Basahíd), Becskereke és Endréd.
A Brankovicsokon kívül még a következő családokat találjuk a középkorban a régi Torontál vármegye területén: Beréndi Bak. E család tagjai 1447-ben egyezkednek a Papdi család sarjaival, Gyarman és Mene helységek fölött. Ecsehidai Bírói. E családból Balázs 1439-ben torontálvármegyei királyi ember. A Borgyasi, a XV. század közepén Borgyas helységet (Törökbecse melletti Borgyas-puszta), bírta. Gyertyánosi Csépi vagy Csép. 1414–1444-ben Beldrén (Beodra) és Bikácson bírt földesúri joggal. Cserbe. E család az 1415–1450. években a Tisza vidékén fekvő Cserbefalvát bírta. A Maczedóniai Dancsfi család sarjai 1454-ben a velük vérrokon Maczedóniai Péterfiekkel együtt Szenth-Demeter, Ilemér, (Elemér), Bán (Bántelek), Abradfalva, Füzesfalva és Pakencz részeit elzálogosították a Ghimesi Forgáchoknak. Dóczy. Temesvármegyei család, a melynek sarjai az 1461–1486. években Böldre (Beodra), Szentes és Szeg helységek egy részét bírták. Endrédi. E családból 1439-ben Miklós királyi ember volt. A Ghimesi Forgách család 1454-ben zálogba veszi a Maczedóniai Dancsfi és Péterfi családok birtokait. Garai. A XV. században Borgyas (Törökbecse mellett) helységben volt részük. Vingárti Geréb. II. Ulászló alatt a becsei uradalmat szerzik meg. Geszti. E családból Mihály fia László, 1440-ben a becsei uradalmat vette zálogba Brankovics Györgytől. A Bikácsi Gyeke család 1440–1450 körül Bikács helységben birtokos. Berekszói Hagymás. 1448-ban Beldrei előnévvel szerepelnek. Az 1414–1448. években Böldrén és Vámhalmon birtokosok. Böldrei Himfi. 1461–1482-ben Böldrén birtokosok. Hunyadi János kormányzó, 1450-ben a becsei várat és a hozzátartozó uradalmat elfoglalta a rácz despotától, de csak 1451-ig bírta. – Ikerhalmi. E család az 1410–1461. években Keve vármegyében és Torontálban volt birtokos. Kenéz. E családból Miklós 1439-ben királyi ember, Tarhosi előnévvel fordul elő. Muronyi Kónyafi. Murony helységet bírta, melyet K. Demeterné 1479-ben a budai káptalannak adományozott. Körei. 1503-ban Szőllősi előnévvel, Köre helységben volt birtokos. Kürthi. Az akkori Temes vármegyében, 1489-ben, Papd táján volt birtokos, Kürt helység azonban, a honnan származott, alkalmasint a régi Torontál vármegye területén feküdt. A Maczedóniai, másként Maczedóniai Dancsfi és Péterfi család Szentdemeter, Elemér és más helységekben volt birtokos. Madrai. E családból 1447-ben István, a vármegye követe volt, Monai. E család az 1447–1450. években Apáti helységben volt birtokos, a honnan előnevét is vette. Muronyi. 1416-ban szerepelnek Muronyi Domonkos, M. Kelemen fia János. Papdi. E család 1447-ben Mene és Gyarman birtokok fölött egyezkedik. Pataki. Krassómegyei származású család, melynek tagjai 1473-ban Mene, Tótfalva s részben Gyarman helységek fölött egyezkednek. Péterfi. A velük vérrokon Maczedóniai Dancsfiakkal együtt Szentdemeter, Ilemer, Bán, Abradfalva, Fyzesfalva és Pakencz helységek részeit bírta. Posztós. E család 1479-ben Szajáni előnévvel fordul elő. Cséri Sáfár. 1422-ben Borgyason bírt földesúri joggal. Sárközi. 1439-ben S. Lászlót a Borgyasi család borgyasi részeibe iktatták. János, 1447-ben Torontál vármegye követe. Szentgyörgyi. 1447-ben e családból Zsigmond, a vármegye követe. Szentmártoni. E család sarjai 1410-ben királyi emberek voltak. Szilágyi. Horogszegi Szilágyi Mihály 1458-ban Becse várát bírta. Egy Sz. Mihály nevű nemes 1451-ben a vármegye alispánja volt. Szlopnai. Trencsén vármegyéből származik. Gáspár és Menyhért 1461-ben Beldrét nyerik adományúl Mátyás királytól. Tarrosi. 1422-ben említik az oklevelek. Családneve után itélve, Torontál vármegyéből származik. Toronyi (Toroni). E család tagjai az 1423–1461. években szerepelnek. Zsadány. 1473-ban a Pataki család sarjai egyezkednek e család 526tagjaival, Mene, Tóthfalva helységek birtokára és Gyarman részeire nézve. (Csánk Dezső i. m. II. kötet, 124–130.).
III. Temes vármegye. A régi Temes vármegye ama részén, mely jelenleg Torontál vármegyéhez tartozik, a középkorban hatalmas uradalmak terültek el. A temesvári korona-uradalom is e területre terjeszté ki határait. Ez uradalomhoz tartozott Uj-Bécs (ma Ujpécs), mely 1401-ben, az oklevelek szerint, mezővárosi kiváltságokat élvezett. A koronauradalom mellett legjelentékenyebbek voltak e területen a Horogszegi Szilágyiak, a keresztúri Garázdák, a Berekszói Hagymási, a Száti, a Dóczy, a Maczedóniai, a Rábéi, a Papdi és a Csáki családok birtokai.
A Horogszegi Szilágyi család 1408-ban nyerte adományúl Horogszeget, melyet 1503-ban Temes vármegyéhez számítottak, Kis- és Nagy-Posáros, Beszermény, Tószeg, Mosótó, Begenye helységekkel. 1455-ben Szilágyi Mihály megvette a Szenti család bagdi részeit. 1456-ban szerezte Egyházas-Oroszi, akkor temesi, továbbá Maxond, Szőllős és Hercsekös keve-vármegyei falvakat. 1458-ban Mátyás királytól Kereszturt nyerte adományul. Szilágyi Mihály halála után (1460-ban) birtokai egy részét özvegye Báthory Margit tartotta meg. 1462-ben Mátyás király Horogszeg, Virághát, Tófő, Kis- és Nagy-Posáros, Kis- és Nagy-Beszermény falvakat a Rozgonyiaknak adományozta. A Keresztúri Garázda család 1408-ban a Szilágyiakkal együtt kapta Horogszeg, Kis- és Nagy-Posáros, Beszermény, Tószeg, Mosótó és Begenye helységeket. Lőrincz 1478-ban Ivándán birtokos. A Berekszói Hagymási család a Szentgiroltiakkal (Szentgiróti) együtt 1462-ben mintegy 32 faluból álló uradalom birtokosa volt. E nagykiterjedésű uradalomból ide tartozott Billét, Kökénd, (Nagykikinda) Galád, Tesöld, Tolvajd. Galádon vára is volt a családnak.
A Száti család Tófő, Köcse, Ujfalu, Peterd, Nagy-Út, Csatád, Erdős, Nádasd, Hetény helységeket bírta, melyeket 1470-ben Mátyás király, Száthi Balázs magtalan halála következtében, a Dóczyaknak adományozott.
A Dócziak közűl László 1466-ban Maczedónia felét szerzi meg. 1470-ben László, Péter és Imre Száti Balázs birtokait nyeri. Imre 1472-ben zálogba kapja Hetény, Két-Peterd, Nagy-Út, Csatád és Kovácstelke, más alkalommal pedig a Tófő, Papd és más birtokokat. 1489-ben Imre Iktár, Dolcz, Papd és Kenéz helységekben bírt földesúri joggal. A Maczedóniai Dancs vagy Dancsfi család már 1399-ben bírta Maczedónia helységet, mely akkor Temes vármegyéhez tartozott. E helységet 1466-ban is bírják, melyhez Oszkola (Szkulya) vidékén mintegy 10 község tartozott. A Rábéi család Belső-, Külső-Rábé, Temérdekegyház, Nagy-Hetény, Tornyos, Kovácstelke, Nagy-Út, Peterd, Erdős, Szakálháza és Köcse helységekben, illetőleg pusztákon volt birtokos. E jószágokat 1481–82-ben Rábéi Sebestyén Dóczy Péternek és Imrének zálogosította el.
A Csáki család a XIV. század végén szerez birtokokat a vármegye területén. Miklós (1395–1405.) temesi gróf és főispán, Csák várának ura, Csőze (Csebze) helységet 1395-ben a királynak engedte át, cserében némely bihar-vármegyei birtokokért. 1401-ben azonban a család Csőzét visszakapja a királytól. 1478-ban Mátyás király Nagy-Csata, Kis-Csata, Maráz (ma Parácz) stb. pusztákat adományozza a családnak.
A Papdi család főfészke Papd volt, de ezenkívül a régi Torontál és Kevevármegyék területén is birtokos volt. 1463-ban Gyertyánoson is birtokos. Már 1317-ben birta Némethi helységet (ma Berekszó-Németi). Az 1447. évi egyezséglevél szerint Papd, Sóskút, Páltelek, Paktető, Mene, Gyarman (Germán), Czeczk, Szentlélek és Bélszék nevű temes-, torontál és keve-vármegyei falvakban bírt földesúri joggal. (Csánki Dezső i. m. II. 7–10 és 72–92, 1. Lendvai János: Temes vármegye nemes családai I. kötet.)
IV. Keve vármegye ama részében, a mely jelenleg Torontál vármegyéhez tartozik, csak nagyon kevés birtokos nemes családról vannak adataink. A rendkívül hézagos okleveles adatokból Pesty Frigyes és Csánki Dezső, mintegy 30 birtokos nevét állította egybe; ezek közűl nevezetesebbek: a Beréndi Bak család, mely az 1447. évben a Papdi családdal kötött egyezség szerint Bélszéket bírta; A Csáki család 1400-ban Tárnok, Pordány, Kishida, 1455-ben Ikerhalom helységben (Párdány közelében) bírt földesúri joggal. A Garaiak 1399–1408-ban, Zsigmond király adománya alapján, Batkát és Petrét bírták. Hunyadi Jánosé volt 1456-ban Sély helység. Az Ittebei család már a XIV. században Ittebő, Vida, 527Szent-György, Dersok, (Háromdeszk) és Udvarnok helységeket bírta és 1452-ben is e helységekben bírt földesúri joggal.
A Maczedóniai család az Ittebeiek elleni perében 1412-ben hozott nádori itélettel a két Perjés, a két Királytava, Denkefalva és Szőkefalva helységeket nyerte.
A Szeri Pósafi család Barlad mezővárosnak volt a földesúra. P. István magtalan halálakor (1471.) Mátyás király a család birtokait a Gúthi Ország és a Nádasdi Ongor családoknak adományozta. A Szentgirolti családból János 1462-ben, midőn őt Berekszói Hagymási Miklós testvérévé fogadta, Hagymásinak Borzvatő-Báka (a mai Bóka) és Rejd nevű birtokaihoz is jogot formált. Szilágyi Mihály kormányzó 1458-ban a hűtlenségbe esett Zsidó család birtokait: Molvicza, Dezelincz, Bolcsinovcz, Dragosincz, Derma és Kovaszdincz helységekben nyerte adományul Mátyás királytól. 1456-ban a Hunyadi testvérek Maxond, Szőllős és Hercsekös falvakban levő jószágaikat engedték át neki. Ez utóbbiak a mai Alibunár környékén fekhettek. A Thallócziak 1438-ban új királyi adományt nyertek Füzeg helységben levő részjószágaikra, a melyeket vétel útján szereztek. E helység Alakszeggel és Borzvatő-Bókával volt határos. (Csánki Dezső i. m. II., 114–123.)
