A gazdálkodás.
A gazdálkodás.
A telkesgazda (Bauer) nagy gondossággal intézkedik és szorgos körültekintéssel gyakorolja a felügyeletet a gazdaságban. Ő maga a nehezebb munka végzésében ma már nem igen vesz részt. Azt a régi közmondást vallja: »E gude Schaffer is méé wert, wi drei schlechti Arweider« (Egy jó intéző többet ér három rossz munkásnál). A német gazda telkét gondos mívelési módja után könnyen meg lehet különböztetni a másajkú kisgazdákétól. Ugyancsak jó rendben tartja gazdasági udvarát, házát. A ház tisztántartása az asszony gondja, ki ebbeli tisztét fáradhatlan szorgalommal végzi és munkája eredményére méltán büszke. Az állattenyésztésben kitünő tevékenységet fejt ki a német gazda, különösen a szép nagy lovakat szereti és bennök gazdasága legfőbb díszét látja. Lovainak a magyar gazdáknál is használatos neveket adja. Turcsi, Kesi, Csilla, Betyár, Sárga, vagy pedig az apaállatok után nevezi el őket: Gidrán, Nonius stb.
A német telkes gazda, mihelyest teheti, gazdaságát átadja a fiának, vagy ha fia nincsen, vejének, ő maga pedig akár 40 éves korában nyugalomba vonul, vagyis életjáradékos (Ausbehalter) lesz, áthurczolkodik az eddigi lakásából a telek másik szélén épült hagyományos kisebbik házába (Kleenhaus) vagy a főépület valamelyik hátsó szobájába. Egyébként az életjáradékos gazdák korántsem töltik idejüket léha henyéléssel, hanem dolgozgatnak a ház körül kertjökben, szőlőjükben és most már nemcsak vasárnap, hanem hétköznap is reggelenként feljárnak templomba misére. Ily életmód mellett a gazdák rendszerint igen magas életkort érnek el.
