Gyermeknevelés.
156Gyermeknevelés.
A gyermekek nevelését sok családnál még ma is bizonyos fokú hagyományos ridegség jellemzi. Az apa ősi szokás szerint a család feltétlen uralkodója. Szigorúsággal fegyelmezi háza népét s így a gyermek a házban gyöngédebb, kiméletes bánásmódot, szelidebb, ildomosabb érintkezési formákat alig lát és hall. Sohasem hallja, hogy bárki a házban másoktól valamit udvarias modorban kérne, vagy valamiért szíves szavakkal köszönetet mondana. Általában ezt a két szót: »bitte« »danke«, a házbeliek az egymással való érintkezésekben teljességgel mellőzik. És ez a rossz szokás annyira átmegy a gyermek vérébe, hogy azután a házon kívül való érintkezését, az idegenekkel szemben való magatartását nehézkesség és darabosság jellemzi. A gyermekeket már korán kemény munkára szoktatják. A cselédekkel szemben a kényeztetés teljességgel szokatlan, sőt tőlük a gazda munkában és szorgalomban példaadást vár. Egyben azonban, sajnos, a különben szigorú apa és gazda fölöttébb elnéző a fiatalok iránt, a házon kívül való esti szórakozások és a kocsmai tánczmulatságokon való részvételük tekintetében. Sőt arra sem fiúknak, sem a leányoknak külön engedélyt kérniök sem kell. Télen hétköznapokon, valamely szomszédos házban szoktak társasjátékokra gyülekezni, hol azután fiúk és leányok együttesen óraszámra, minden felügyelet nélkül eldévajkodnak, vasárnapokon pedig délután és este éjfélig a kocsmában többnyire ugyancsak a szülők jelenléte nélkül tánczolnak.
Természetes, hogy ennek sokféle kár és baj jár a nyomában. Ma már a tanköteles korbeli gyermekeknek is szabadságukban áll a tánczban való részvétel, régente azonban a kocsmai mulatozás csakis a felserdült ifjúságnak volt megengedve. Igaz, hogy nem egy faluban a helybeli értelmiség tagjai és egyes jobb belátású gazdák, sok jóakarattal azon vannak, hogy ezeket a néprontó kocsmai mulatozásokat megszüntessék és a nép szórakozását helyesebb irányba tereljék és sokat tárgyaltak erről a hatóságok körében, meg a hirlapokban, de eredmény nélkül.
