Lakodalom.
Lakodalom.
Esüvő napján reggel a vőlegény vőfélyei, koszorúslányai és rokonai két-három kocsival mennek a menyasszonyi ágyért, bútorokért és ruhaneműekért hangos zeneszóval. Majd a vendégek, ajándékkal megrakottan, sietnek a két lakodalmas házhoz. Kiki oda, a hova híva van. A menyasszonyi házhoz a leány, a vőlegényes házhoz a legény rokonai és ismerősei. Itt az örömapa és az örömanya szívesen fogadják őket, s átadják kedves vendégeiket a vőfélynek (ország szolgájának). Ez ékes mondókákkal bevezeti őket a násznagy elé s bemutatja őket ajándékaikkal együtt a többi vendégnek is.
Mikor a menyasszony a vőfélylyel megjelenik, a szülők a szoba közepére ülnek s itt fogadják. A vőfély keserves szavakkal kéri el édesanyjától, édesapjától... gyermek és szülők hangos zokogásban törnek ki a válás fájdalmas érzetében... még a vendégek pillái is megtelnek könnyekkel. De ez csak 145a kikérésig tart. Azután elindulnak két menetben. A menyasszony s vendégei a menyasszony házából, a vőlegény pedig vendégeivel a vőlegény házából. Elül megy zeneszóval a fiatalság, zászlót lobogtatva, mely vadonat új ajándék-kendőkből van összeaggatva. Utána a két vőfély s ezek nyomában itt a vőlegény felbokrétázott kalappal, ott a menyasszony fehér koszorúval s hosszan lengő fátyollal vonul fel a nyoszolyólányokkal, násznagyokkal s násznépekkel. Az úton dalol, kurjongat az ifjúság. Vannak jóízű kiszólásaik is. Ilyenek A menyasszony szomorú, mert fején a koszorú. – A ki kiáll az utczára, piros alma a markába. – A menyasszony jaj de kényes, elül-hátul csupa selymes stb. A házasságkötés és az esküvő alatt a fiatalok a főtéren zeneszóval tánczolnak.
Az egyházi áldás után a vőlegény és a menyasszony vendégei ismét különválnak és víg zeneszó mellett vonulnak azok a vőlegény, ezek a menyasszony házához, a hol megebédelnek, tánczolnak és mulatnak.
Délután 2–3 óra tájban a vőlegény egész násznépével zeneszóval vonul a menyasszonyi házhoz. Ott az első vőfély megveri pálczájával az ajtót annak jeléül, hogy bebocsájtást kér; a kis vőfély pedig, ki fonott kalácscsal körülvett palaczkot tart a kezében, az ajtó küszöbére áll s beköszönt, mire az ajtó kinyílik. Az első vőfély a házba lép s mondókával kikéri a menyasszonyt. Ennek kiadását a leány násznagya több talány megfejtéséhez köti. Három kulcsot (talányt) ad fel; ha a legény vőfélye megtalálja (megfejti) ezt a három kulcsot, akkor a három kulcscsal elzárt menyasszonyt megkapják. Egyebek között ilyenek: »Mikor sirt a halott s úszott a koporsó?« (Mikor Jónást elnyelte a czethal.) »Az anyja még nem jött a világra és a fiát már használják.« (Zöldség, mert gyökere még nincs, de levelét már használják) »Miért teszik a kályhát a szobába?« (Mert megforditva nem lehet.) A tréfás talányok megfejtése után a menyasszonyt kiadják, kit a vőfély elbúcsúztat a szüleitől, testvéreitől, házanépétől. A vőlegényes házhoz érve, a vőlegény bemegy a konyhaajtón, de a menyasszony kívül marad. Így az ajtóközben pereczet törnek szét, a kinek a nagyobbik darab jutott, az lesz a dolgosabb. A szobában a vőfély beköszönti a menyasszonyt, mire vacsorához ülnek. A vacsora marha- vagy tyúkhús-levesből, birka- vagy marhapaprikásból, kásából és különféle sültből és abból a süteményből áll, melyet a vendégek vittek a lakodalomba. Az egyes ételeket a vőfély köszönti be az ismeretes vőfély-könyvekből vett rigmusokkal s a kínálgató leányok, legények szolgálják fel. Ők később vacsorálnak. Vacsora alatt a menyasszony nem eszik; neki ilyenkor szomorkodnia illik. Csak később eszik az urával s ennek szüleivel a hátulsó szobában. Természetes, hogy a szokásos kásapénz itt sem maradhat el. Vacsora után, mikor már a fiatalok is jóllaktak, következik a »sortáncz«. Először a menyasszony tánczol a vőlégénynyel, aztán ennek szüleivel, rokonaival s mindenkivel sorrendben. A vőfély egyet-kettőt perdül a menyasszonynyal, majd megáll a násznagy előtt s mondja: harminczharmadik násznagy uram, a vőlegényt kérem egypár tánczra! Erre a vőlegény tánczol a menyasszonynyal. Azután csakhamar elveszi tőle a menyasszonyt a vőfély s a násznagyhoz intézett ugyanazzal a mondással mást szólít fel tánczra. De már ekkor a násznagy elé két tányért tesznek az asztalra s a ki tánczol a menyasszonynyal, az pénzt tesz a tányérba. Ezalatt a fiatal menyecskék és a leányok kezükben égő gyertyákkal ugrálnak a menyasszony körül, hízelgő, majd tréfásan ócsárló megjegyzéseket téve reá. Ha valaki a vőfély felszólítására tánczolni vonakodik, akkor »Tánczra vagy lánczra« szavakkal nógatják. Majd a násznagy utasítja az ország szolgáját, hogy zörgessen lánczot a tánczra nem hajlandó előtt, mígnem az illető vagy ő maga, vagy helyettese tánczra perdül a menyasszonynyal, de köteles a tányérba a reá kirótt pénzdarabot dobni.
Mikor a vőlegény látja, hogy már mindenki tánczolt a menyasszonynyal, előlép az ajtó mellől, elkapja a menyasszonyt s a násznép kiabálása közben a másik szobába viszi, hol a nyoszolyó asszonyok a vőlegény jelenlétében hátrakötik a menyasszony fejét a fityulával. Így jön ki onnan s a vőlegénynyel tánczraperdül. Ezalatt a násznagy megolvassa a tányérba gyűlt »sortánczpénz«-t és néhány koronát a zenészeknek ad. Azután hívja a menyasszonyt, ki kötényét feltartva lép elébe, hogy a pénzt a násznagy a köténybe öntse, ez azonban a két tányért a kötény fölött összecsapja, hogy a pénz a tányárok cserepeivel együtt hulljon be a köténybe. Annyi áldás száll az új párra, a hány darabra tört a két tányér. Ezután szabad a táncz, kinek meddig jól esik.
146Éjfél után a menyasszonyos háztól a vendégek kárlátóba mennek a vőlegényes házba. Szívesen fogadják őket, külön terítenek nekik, megvendégelik, bevezetik a többi vendég közé s ott mulatnak együtt hajnali kakasszóig.
Másnap a férj és az ujdonsült asszony legközelebbi hozzátartozóikkal az új asszony szülőihez mennek kárlátóba.
A lakodalom legényei – nem is olyan régen – másnap, tegnapos állapotban, beállítottak a násznapos vendégek egyik-másikánál s egy pár tyúkot leütöttek, hogy a háziasszony paprikást főzhessen számukra. Ez volt a híres »tyúkverő«. Ma ezt már csak emlegetik, lassanként beleolvad a kárlátó fogalmába.
