Népies szokások.
Népies szokások.
A XVIII. század első felében beköltözött bolgárok nemcsak hitet cseréltek, hanem símulva a magyarországi törvényekhez, felhagytak ősi délszláv szokásaikkal is. Katholikusokká kellett válniok, ez volt a települhetés feltétele, – ezzel megváltozott balkáni világnézetük, ha ilyenről szó lehet ily kicsi népnél. A vallásnak azonban inkább külsőségeihez ragaszkodtak, miként balkáni hazájukban, mint a meggyőződés érzelmi bensőségéhez. Költészetükből hiányzik a mély vallásosság, a mint a női nemnek poétikus tisztelete is, a mi megint a szerbségnél oly megható, és inkább románcz- és balladaszerű. Török fagyossággal viselkednek – legalább külsőleg – a nőkkel szemben, kik alárendeltségük tudatában a család igen szerény, csendes tagjai. A házközösség intézménye megszünt ugyan, de szokásjogilag máig él. Például, hogy a legokosabb, legtapasztaltabb a ház gazdája, ki menyei vagy sógornői körében lakik s a legfiatalabb menynyel szokta magát kiszolgáltatni. Vagy hogy az özvegy valamennyi gyermekét az apósa neveli föl, az özvegy szabadon mehet férjhez máshoz stb.
