Éghajlat.
Éghajlat.
A vármegye vízrendszerének kifejlődésére a térszíni viszonyokon kívül a klimatikus viszonyok is nagy befolyással vannak. Domborzat és csapadék ugyanis együtt szabják meg főbb vonásaiban a vízrendszert. Hozzájuk csatlakozik a szél is, a melynek alakító ereje e vidéken nem megvetendő tényező. De fontosak a klimatikus viszonyok a föld termő talajának, a humusznak keletkezésére és így a növény-, állat-geográfiai viszonyok kialakulására. De kihatással van a természeti erőkkel szakadatlanul küzdő emberre is, a mennyiben szertelenségeivel védekezésre és bizonyos fokig alkalmazkodásra készteti. A klimatikus viszonyokat ábrázoló térképvázlatunk szemléltető módon feltünteti a légnyomás, hőmérséklet és csapadék eloszlását télen, nyáron és évi közép értékben; a görbék összekötik mindazokat a pontokat, a melyeken a jelzett évszakban egyenlő a légnyomás (izobár-vonalak), a hőmérséklet (izoterm-vonalak) és a csapadék mennyiség (izohiéta-vonalak).
A vármegye éghajlata teljesen alföldi jellegű: túlnyomóan szeles és száraz, szertelen hőmérsékleti ingadozásokkal. Télen 706.0–766.4 milliméter légnyomással a földközi tengeri minimumok hatása alatt áll (szél irány kelet-délkelet, nyáron megfordul a viszony és a vármegye 760.6–760.2 milliméter légnyomással a kontinentális minimum körébe esik, a mely nyugat-éjszak nyugati légáramlattal jár. Uralkodó szélirány (egész évben) a kelet délkeleti (Kossova).
Torontál, mint a tiszamenti sík legdélibb része, hazánk legmelegebb vidékeihez tartozik, ha az évi átlagos adatokat vesszük figyelembe.* Ezek szerint csak az Aranka vonalán túl eső csücsök területén alacsonyabb az átlagos évi hőmérséklet 10°-nál; a megye többi része 10.0 és 11.5 fokos dél felé növekedő hőmérsékletet mutató izotermák között oszlik meg. –23.9°C mint legalacsonyabb és +43°C mint legmagasabb termométer állás legjobban jellemzik a vármegye szélsőséges hőmérsékleti viszonyait.*
Az évszakonkénti közép hőmérsékletek Torontál vármegye területén és egynéhány szomszédos állomáson végzett megfigyelések szerint a következők:
Tél
|
Tavasz
|
Nyár
|
Ősz
| |
(Deliblat)
|
0.5 fok C.
|
11.7 fok C
|
22.7 fok C.
|
11.9 fok C.
|
(Detta)
|
0.3 fok C.
|
10.9 fok C.
|
20.8 fok C.
|
11.2 fok C.
|
Nagybecskerek
|
0.5 fok C.
|
12.2 fok C.
|
21.2 fok C.
|
11.0 fok C.
|
Pancsova
|
0.5 fok C.
|
12.1 fok C.
|
22.1 fok C.
|
12.0 fok C.
|
(Titel)
|
1.3 fok C.
|
12.4 fok C.
|
22.8 fok C.
|
10.8 fok C.
|
(Versecz)
|
0.4 fok C.
|
12.2 fok C.
|
21.7 fok C.
|
11.6 fok C.
|
Zsombolya
|
1.7 fok C.
|
11.5 fok C.
|
22.0 fok C.
|
11.9 fok C.
|
Pancsovának például az évi középhőmérséklete 11.6 °C. (1884–95. évi adatok alapján), de minimális hőmérséklet –23.9 °C, a maximális 35.9 °C.
Az évi csapadék mennyisége közel egyenlően oszlik el a vármegye területén. Ez átlagban 600–700 milliméter között ingadozik. Csak az Aranka vonalán túl eső rész, a Tisza–Maros szöge esik arra a területre, a melyet az 500–600 milliméteres 11izohiéta zár körül.* Több a csapadék őszszel és tavaszszal, mint nyáron vagy télen. »Novemberben még nincsen, februáriusban már nincsen tél.« Deczember kezdete előtt nem igen van fagy. Sokszor az időjárás igen szeszélyes és »szinte kiismehetetlen«. Október és november rendszerint elegendő csapadékot ad, ritka eset ennek ellenkezője. A tél jellege nem állandó; vannak évek, a mikor vastag hólepel fed el mindent, vagy száraz, hideg fagyok járnak, viszont néha oly enyhe a tél, hogy »sártengerben úszik az egész vármegye.« A nyár száraz és forró és néha már április végén beköszönt minden átmenet nélkül, s eltart szeptember végéig.
A csapadék évi átlagban (1881–95.) a vármegye területén és néhány szomszédos állomáson végzett észleletek szerint a következő: Baja 614, (Szeged) 548, (Arad) 773, Pancsova 693, (Herkules-fürdő) 947 mm. A csapadékos napok száma pedig a következő elosztást mutatja Baja 128, (Szeged) 113, (Arad) 116, Pancsova 118, Herkulesfürdő 140 mm. Az aránylag kevés csapadék nem magyarázható erdők hiányából, hanem igen is, mert csekély az évi átlagos csapadék, azért nem keletkeznek összefüggő, nagy erdőségek.
Az uralkodó klima nagy hatással van a termő talaj keletkezésére. Cholnoky szerint a termő talaj anyaga három főforrásból származik, 1. az altalaj kőzetének málladékából, 2. a felszíni folyóvíz és állóvíz üledékéből és 3. szubaerikus hordalékból.
Fejtegetésünk folyamán már volt alkalmunk reá mutatni a felszíni folyó és állóvíz üledékére, a folyók árterületén és a mocsarak laposaiban található talajnemekre, valamint a szubaerikus hordalékra, a mely a vármegye területén a deliblati homokpuszta futóhomokjából kifújt legfinomabb kőzetliszt és finom homok keverékeként jelenik meg az alibunári mocsár magas partján, illetőleg Román-petre vidékén. Horusitzky és Treitz a vármegye feltalaját fölosztják: diluviális lösz, diluviális kavics, homok és mésztuffa területre, továbbá szikes agyag-területre. Ez utóbbi foglalja el a völgysíkok nagy részét és a hol nem haladja meg a szíksótartalma a 6%-ot, ott a legjobb termőföldet szolgáltatja.*
A vármegye területén több helyen termelnek salétromot, úgy különösen Alibunár határában (a honnan a salétromot Szerbiába szállították), Nagybecskerek vidékén, továbbá az Arankán túl a Tisza mentén.
Az altalaj kőzetének málladékából a vármegyében termő talaj nem keletkezik, mert több száz méternyi vastagságban itt szálban álló kőzet nincsen; a mi a vármegye felszínét alkotja, az kőzettörmelék, a mely messze vidékről a víz útján vagy a szél szárnyán került a vármegye területére. Nagy termékenységével az ily módon alakult felszíni talajjal v. Hauer lovag foglalkozott először, kémiailag* és fizikailag 12megvizsgálván több, a vármegye területéről és a szomszédos vármegyék egyes helyeiről vett talajpróbákat. Vizsgálatának eredményét a következőkben összegezi: »A klima és fekvés előnyeit nem tekintve, úgy látszik, mintha főleg az igen előnyös fizikai tulajdonságoktól függne a megvizsgált talajnemek kitünő termékenysége. E tulajdonságuk főfaktorai a következők: anorganikus anyagok nagy mennyisége és a talajnak ezzel kapcsolatos nagyobb felmelegedő képessége; a talajszerkezetnek egyenletessége nagy mélységig, a melyben kőzet nem gátolja a növénygyökerek mélységbe hatolását. A mi viszont elősegíti a szükséges ásványos alkatrészek és a víznek felvételét«.
v. Hauer Zsombolya és Nagykikinda, a temesmegyei Zsebely, a bácsmegyei Zombor és Szabadka környékéből vett próbákat vizsgált meg. Behatóbban foglalkozott a Torontál vármegyei talajnemek vizsgálatával Zalka Zsigmond, eredményeit az alábbiakban adjuk:
Torontál vármegye jellemző talajnemei s azoknak chemiai és mechanikai vizsgálati eredménye:
E termékeny földnek 68.9% szántóföld, 1.2% szőlő, 1.0%, kert, 6.2% rét, 14.9% legelő, 1.2% erdő, 0.4% nádas, 6.2% pedig terméketlen talaj. A szántóföldeken átlagban 600–1200 kilogramm búza, 200–1000 kilogramm szemes tengeri, 400–1000 kilogramm árpa és ugyanannyi zab terem. Termelnek ezenkívül – különösen a kisgazdák – még zöldséget (nagyban Lovrin), dohányt (különösen Sándorháza, Torda, Szaján, Hódegyháza, Nagy és Kisjécsa), czukorrépát, kendert és lent, hagymát stb.*
Szőlőtermeléssel a vármegye egész területén foglalkoznak, a bánlaki, csenei és módosi járások kivételével.
