Csanád vármegye területe.
Csanád vármegye területe.
I. Csanád vármegyéhez tartozott: Akács (Csanádmegye legdélibb pontja a Tisza mellett 1323–1508.) Legrégibb birtokosa Becsei Imre volt 1323-ban, később a Csanád nemzetség birtokába került. Ettől kezdve az egész középkoron át a Telegdieké volt. Akács-Szent-Miklós (Akács tőszomszéda 1323–1366.) a Becseieké, majd a Csanád nembeli Telegdiek birtoka. Álcsi (kis falu Egres mellett 1330.) Al-Velnök (a Maros balpartján a régi Makóval szemben 1247–1514.) Csanád nemzetség ősi birtoka. Baromlak (Csóka mellett 1247–1280.) a Csanád nemzetség birtoka. Bátor, (a Marostól délre, Telek, Jenő és Csenej szomszédságában 1230.) Eredetileg várföld, később II. Endre király alatt Csák nembeli Miklós ispáné volt. Béb (1247–1508.) Csanád nemzetség birtoka. Bécs. (A palotai erdő mellett Törösd és Kökényér között 1247–1338.) a Csanád nemzetség birtoka. Belső vagy Kis-Szőreg (a régi Nagy-Szőreg tőszomszédságában 1490–1511.) Bessenyő (Óbesenyő mellett 1230–1232) eredetileg várbirtok volt. Bessenyő város (1230–1508. ) a besenyők telepe, idővel Nagybesenyő. Beszék vagy Benkőlak (Bessenyő táján 1485), Szenterzsébeti Terjék László birtoka. Bocsár (1211–1425.) eredetileg a csanádi várnépek birtoka, majd a János vitézeké, később a Csanád nembeli Telegdieké. Bodkereke (Besenyőtől keletre 1232.) eredetileg várföld. Boldogfalva (Csanád várától – a mai Őscsanád – délnyugatra, 1256–1508.) Csanád nemzetség birtoka. Bő (Óbesenyő és Nagyszentmiklós között, 1232.), Csák nembeli Miklós ispán birtoka. Böldre (Beodra közelében, hihetőleg a mai Karlova helyén), a Csanád nembeli Telegdieké volt. Csanád (a mai Őscsanád 1030 táján, 1523-ig), Csanád vármegye és a csanádi püspök székhelye. Csóka (a Tisza partján 1247–1508.), a Csanád nemzetség ősi birtoka. Csücsköd (Őscsanádtól nyugatra Csicskét nevű erdőrész helyén, 1247–1484.), eredetileg a Csanád nemzetség birtoka. Damjánfalva (Zsombolyától éjszakra 1479.), Darócz (Gyála szomszédságában, 1451.), Debelyhát (Tiszahegyestől éjszakra 1561.), Dedemszög (Kiszombor határában 1256–1558.), a Csanád nemzetség ősi birtoka. Degőr (a mai Nagyszentmiklós vidékén 1232.), Deszk (1490–1511.), a Bodó és az Esztári családok birtoka. Dömevár (a Harangod mellett a Bessenyő és Valkány között 1345–1369), kezdetben a Csanád nemzetségé, később a szabad besenyők birtoka. Egres (1179–1514.), a cziszterczita rend monostorával. 1500-tól a csanádi püspöké. Egyházas-kér 369(Tiszaszentmiklós és Padé között 1247–1508.), a Csanád nemzetség birtoka. Egyházas-Szőllős (Egrestől nyugatra), Csák nemzetségbeli Miklós ispán nyerte II. Endre királytól adományul. Faluhely (Bocsár közelében 1479.); Fazekas (a mai Nákófalvától délre 1429), Fejéregyház (a mai Firigyház-puszta területén 1256–1514.) a Csanád nemzetség ősi birtoka. Fejéregyház II. (Szárafalva, Sárafalva mellett 1466–1480.) a Dócziak birtoka. Fele (Óbesenyő és Nagyszentmiklós között 1564.), Fel-Timár (Egyházas-Szőllőssel szomszédos 1232.), eredetileg várföld volt. Figed (Nagyszentpétertől éjszakra 1326–1519.), a figedi családé volt. Füzes (Tiszahegyes közelében 1561). Harangod (Padétól keletre, ott a hol a Harangod beleömlött a Morotva-nevű tóba. 1211–1334.) A Csanád nemzetség birtoka. Harmad (Perjámostól keletre (1333–1519.), 1454-ben Hunyadi János vette meg. Hegyes (Tiszahegyes 1339–1489.), 1458-ban Horogszegi Szilágyi Mihály, utána Kinizsi Pál nyerte adományul. Hódegyház (Mokrintól délnyugatra 1337–1495.), a XIV. század elején a Csanád nemzetségé volt. Hollós (Nagykikindától keletre 1429–1438.) kunszállás. Hollós (jobbágyfalu 1423–1463.) 1433-ban Hagymási László birtoka. Homokrév, (a mai Mokrin, 1256–1508.), a Csanád nemzetség birtoka. Hosszúfalu (Nyerő 1582.) Inád (Egrestől nyugatra 1230–1444.) Csák nembeli Miklós ispáné 1230-ban. Jára (Nagyszentmiklóstól keletre 1232–1456.) Kanizsa-Monostor (Törökkanizsától délre 1231–1508.) Kemecse (Csanád és Egres között 1256–1483.), a Csanád nemzetség birtoka. Kenéz (Egres és Kemecse között 1360–1536.), a nagylaki uradalomhoz tartozott. Kengyelős (Óbesenyő és Valkány között 1345.) Királyfája (Óbesenyő határában 1345.). Királymonostor (Kanizsamonostor azon része, mely a király birtokában volt. 1561.) Kis-Batka (az egykori Csongrád vármegyei Batka átellenében 1462.) Kis-Gyála (Gyála falutól negyedórányira 1450–1510.) Kis-Zenta (a mai Zenta átellenében 1247–1495.), a Telegdiek birtoka. Klárafalva (1488–1543.) a XV. század második felében a Tömpösi család birtoka. Kocsa (Óbesenyő közelében 1345.) Kojam Pál-Szállása (Nagykomlóstól délnyugatra 1438.), kun szállás. Komlós (mai Nagykomlós 1446–1479. ) Kót (Bő és Lába falu mellett 1232. ), királyi udvarnokok földje volt. Kökényér (a mai Keglevicsháza helyén 1247–1508), Csanád nemzetség ősi birtoka. Kun-Szőllős (a mai Nákófalva helyén 1384–1434), Kunszállás, Kutas-Teremi (a mai Máriafölde helyén 1450.), a Kutasi család birtoka. Lába (Óbesenyő határában 1232.) Ladány (Kiszombortól délkeletre eső Ladány-puszta helyén feküdt; 1247–1508.), a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott. Lóránt (mai Lovrin 1466.) Márkis (Telek falú mellett 1232.), várbirtok volt. Mégy (Óbesenyő és Nagyszentmiklós között 1393–1466.), a csanádi püspök birtoka. Morotva (Padé és Bocsár között 1211–1510.), a tihanyi apátságé, később a Csanád nemzetség birtoka. Nagy-Gyála (ma Gyála a Tisza mellett 1411–1453), a Gyálai családé volt. Nagy-Ősz (a mai Nagyősztől keletre 1451.), a nagyőszi Magyeri Zsigmond birtoka. Nagy-Szent-Péter (ma is megvan Sárafalva és Perjámos között 1333–1466.), a Maczedóniai és a vele rokon Maczedóniai Dancs család birtoka. Nagy-Szőreg (ma Szőreg 1239–1511.), a Gutkeled nembeli Czibak család birtoka. Nemeskeresztúr (Óbéb és Óbesenyő között 1390–1453.), köznemesek lakták. Nyolczszegű (Nagykomlós és Peterd között 1479.) Oroszlámos (Majdán helyén 1247–1508.), a Csanád nemzetség ősi birtoka. Oszkola (Sárafalva közelében 1466–1480.), a Dancs és Maczedóniai családoké, később a Dócziak birtokába került. Ótvánteleke (Szaján közelében 1468.), Ótvánteleki családé. Örvös (Szerb-Keresztúrral volt határos 1419–1409.), az Örvösi család birtoka. Őszed (a mai Nagyszentmiklós mellett 1417.), Padé (1256–1479.), a Csanád nemzetség ősi birtoka. Palota (Nagycsanádtól nyugatra 1247–1508.), a Csanád nemzetség ősi birtoka. Pap-Keresztúr (Gyála és Törökkanizsa között 1390–1456.), az Üdvözítőről nevezett Csanádi társaskáptalan birtoka. Patateleke (Sárafalvától éjszakra 1466–1480). Dancs és Maczedóniai családé volt, később a Dócziak birtokába került. Perjémes (a mai Perjámostól éjszakra 1332–1508.), a Becse-Gergely nembeli Becsei család birtoka. Pony (Nagyszentmiklós mellett 1230–1232.), csanádi várföld volt. Pordány (Óbébtől délkeletre 1247–1508. ), a Csanád nemzetség birtoka. Rábé (1250–1508.), a Csanád nemzetség ősi birtoka. Razsán (Tiszaszentmiklós közelében 1247–1514.) a Csanád nemzetség ősi birtoka. Razsán-Szent-Miklós (a mai Tisza-Szent-Miklós 1247–1514.), a Csanád nemzetség ősi birtoka. Rév-Kanizsa (a mai Törökkanizsa 1200–1509.), a Csáki család bírta 1401-től kezdve. Sáp (Óbesenyő határában 1369.), a nemes bessenyők birtoka. 370Sokhalom (Szaján közelében 1468.), az Otvánteleki családi volt. Solt (Pádétól délre 1256–1479.), a Csanád nemzetség birtoka. Solymos (Óbesenyő határában 1345.), bessenyők tartottak rá igényt. Szaján (ma is megvan 1449–1505.), kisebb nemes családok bírták. Szanád (ma is megvan 1247–1508.) Szárazfalva (a mai Sárafalva közelében 1333–1512.), a maczedoniai családé volt. Százegyház (Deszk és Kübekháza között 1330–1453.), nemesek bírták. Szent-Iván (Ujszentiván 1411–1450.), kisebb nemesek bírták. Szent-János (Térvár és Rábé között 1444–1517.), a Szentjánosi családé volt. Szent-Mihály (Őscsanádtól keletre, a Maros közelében 1333–1528.) Szent-Miklós (Nagyszentmiklós 1421–1561.), Marczali Dózsa csanádi püspök nyerte adományul 1421-ben. Szentelt (Mokrin helyén 1384–1494.), a kun Szenteltszék fővárosa. Később Csalapia Dávid török császári herczeg, majd 1460-tól a Dócziak birtoka. Sziget (Oroszlámostól éjszakra 1484.), a Dócziak birtoka. Szilvaszeg (Kiszombor határában 1360.), a Csanád nemzetség birtoka. Szőlős (Nákófalva helyén 1451.), horogszegi Szilágyi Mihály birtoka. Szuza (Óbesenyő határában 1232.), csanádi várföld volt. Telek (Egrestől nyugatra az Aranka és a Maros közén feküdt 1230–1472.), csanádi várföld volt. A XV. században a gyarmati Varjas család birtoka. Temerkény (Csóka és Tiszaszentmiklós között 1247–1469.), a Csanád nemzetség birtoka. Tervár (Gyálától keletre 1450–1519.), kisebb nemesi családok birtoka volt. Tisza-Szent-Péter (Padétól keletre a Tisza partján feküdt 1333.) Tornyos (Zsombolya vidékén 1479–1515.), kisebb nemeseké volt, a kiktől a XV. század végén a Dóczi család vásárolta össze. Terjén (a mai Lőrinczfalva helyén 1256–1321.), a Csanád nemzetség ősi birtoka. Törösd (Óbesenyő és Nagycsanád között 1337–1539) a Törösdi család birtoka. Ürs (Oroszlámos és Valkány között 1256–1479.), a Csanád nemzetség ősi birtoka. Valkány (Óbesenyőtől délnyugatra 1369–1438), kún szállás volt, a mellette fekvő hasonnevű falú pedig a Csanád nemzetség ősi birtoka. Varsány (Szanád és Csóka között 1256–1509.) a Csanád nemzetség ősi birtoka. Varsánytó (Klárafalvától keletre a Maros partján feküdt 1256–1508.), a Csanád nemzetség ősi birtoka. Veresdob (Valkány és a régi Homokrév között 1256–1369). Veresegyház (a Maros balpartján Egrestől nyugatra 1333–1450.), a Veresegyházi család birtoka. Veresegyház (Homokrév mellett 1360–1509.), a Telegdi család birtoka. Vizesgyán (Nagykomlóstól éjszakra 1450.), Kún szállás. Vizesgyán, jobbágyfalu (1451–1503.), a Vizesgyáni család birtoka. Zombor (Kiszombor 1256–1495.), Csanád nemzetség ősi birtoka.
Az aracsi apátság romjai.
Csanád érsek pecsétje.
Szent Gellért szobra Őscsanádon.
Szent Gellért kőkoporsója Őscsanádon.
Néha Csanád vármegyéhez számították a következő helységeket: Böldre, Bikács, mindkettő Torontál vármegyéhez tartozott, Billéd, Begenye, Erdős, Horogszeg; Galád, Nagy-kökényd, Kőcse, Őcse, Peterd, Temérdekegyház, Vámhalom pedig Temes vármegyéhez.
Ezen a területen több erődített hely is volt, mint Hegyes (Tiszahegyes), melyet 1489-ben Kinizsi Pál Haraszti Ferencznek eladott. Oroszlámos, hol a Telegdi család építtetett egy várszerűleg megerősített kastélyt, mely még 1536-ban is fennállott. Perjémes, a hol a maczedoniai Dancs családnak volt díszes kastélya. E kastély még 1508 előtt épült s alkalmasint még az 1514. évi pór lázadás alatt pusztult el. Szárafalva, várát az 1479–1489. években említik; a Dócziaké volt.
Városi jelleggel bírtak: Bessenyő. A bessenyők telepe, a kiket alkalmasint még Szent István király telepített ide. Okleveles adatok azonban csak 1232-től kezdve vannak e helységről, mely már ekkor ki volt véve a csanádi vár hatósága alól s lakosai oly kiváltságokat élveztek, milyeneket a Sopron vármegyei bessenyők kaptak. 1331-ben már hetivásárai is voltak. 1351 után a csanádi káptalan az egyházi tizedet igyekezett tőlük behajtani, de a szabad bessenyők Nagy Lajos királyhoz fordultak, a ki 1369-ben meghagyta a káptalannak, hogy a bessenyői nemeseket ne kényszerítse tizedfizetésre. Ugyanez évi aug. 7-én pedig újabb kiváltságokkal ruházta fel őket. E kiváltságlevelüket Zsigmond király 1390 júl. 21-én megerősítette. Zsigmond 1435-ben még egy kiváltságlevelet állított ki részükre, melyben pöreiket egyenesen a kir. törvényszék hatáskörébe utalta. Kiváltságleveleiket II. Ulászló király 1495-ben megerősítette.
Csanád. Az 1030 táján alapított csanádi püspökség székhelye. Itt tartotta Csanád vármegye törvényszékét, mindig szombati napon; itt lakott a csanádi várispán. Csanád vezér, az első várispán építette a Szent István-kori csanádi várat is. A püspöki palota, melynek alapkövét még Gellért püspök rakta le, a 371XIV. században még kényelmes épület lehetett. Hetivásárait szombaton tartotta.
Legtöbbet köszönhet Csanád Nagy Lajos király anyjának, Erzsébetnek, ki egy fogadalmához híven Szent-Gellért templomát újjáépíttette. A román stylű egyház ekkor már roskadozó félben volt; a királyné azt csúcsíves izlésben alakíttatta át s a bazilika közepére szép márvány-oltárt készíttetett. A városnak a káptalan volt a földesura. A lakosság földmívelőkből, jobbágyakból, iparosokból és kereskedőkből állott. A jobbágyok kiváltságos helyet foglaltak el a káptalan földesúri hatósága alá tartozó többi jobbágyokkal szemben. 1427 ápr. 13-án a káptalan mind a polgároknak, mind a jobbágyoknak a szabad végrendelkezési jogot biztosította 1459-ben Hangácsi Albert püspök a fenyegető török veszedelemre való tekintettel megkezdte a város erősítését. 1462-ben, mikor Mátyás király a törökök ellen való útjában Csanádra érkezett, a várfalak már fennállottak. 1462 márcz. 30-án ide hívta egybe Gúthi Ország Mihály nádor Csanád és Temes vármegye nemeseit s velük közgyűlést tartott. Az 1514. évi pórlázadás alatt Dózsa György hadai a várost bevették s felgyújtották. Csaholi Ferencz püspök fáradozása következtében azonban 1522-ben már ismét fel volt építve a város, hol külön királyi sókamara is állott fenn, melynek igazgatója. 1491-ben Komjáti Pleska András volt. 1514-ben már szerb kereskedők is voltak a városban.
Oroszlámos. A Csanád nemzetség ősi birtoka. A mohácsi vész utáni időben 1559–1561. évi adománylevelekben városként szerepel. Perjémes, 1322-ben még Becsei Imre birtoka. Később a királyé. Nagy Lajos király kereskedéssel foglalkozó külföldi vendégeket telepített e helységbe. 1348-ban egy perjémesi kereskedőről van említés. Alkalmasint Zsigmond király emelte Perjémest városi rangra. 1424 máj. 8-án kelt oklevélben szó van a város piaczáról is. Zsigmond király alatt a Maczedoniai család lett földesurává a városnak, melynek lakosai elvesztvén kiváltságaikat, a XV. század közepén ismét jobbágyokká lettek.
Rév-Kanizsa. Már Szent István király uralkodása alatt nevezetes hely volt. Mivel az Alsó-Tiszán Kanizsa volt az egyetlen átkelő rév, korán kereskedelmi csomóponttá s így várossá lett. Már 1329 deczember 14-én hetipiacza van. Országos vásárok tartására alighanem Róbert Károlytól nyert szabadalmat. Fejlődésére nagy hatással volt, hogy Nagy Lajos király uralkodása alatt királyi birtokká lett s igy nem függött földesurtól. 1381 április 15-én egész külön városi hatósággal birt. A városban külön sókamara-hivatal is volt, melynek élén 1397-ben Szeri Pósafi Péter állott. A XV. században elvesztették Kanizsa polgárai régi függetlenségüket s földesúri hatalom alá kerültek. Zsigmond király 1401 január 17-én Csáki István fiaival, Miklós temesi főispánnal, György visegrádi várnagygyal és Istvánnal elcserélte Rév-Kanizsát, hozzáértve a révet és a vámot, s Csák és Csőze helységeket is. Szentelt. A kun Szenteltszéknek volt régi, fontos fővárosa és eleintén független volt minden földesúri hatalomtól. Szenteltszék már 1315-ben külön szervezet alakjában tűnik elénk. Ekkor emlitik az első kun kapitányokat, ez a tisztség örökös volt a Kór nemzetségben. A Szenteltszékhez a következő kun birtokok tartoztak: Szenteltegyház, Benedekszállása, Hollós, Kojam-Pál-Szállása, Kunszőllős, Valkány-szállása és Vizesgyán. Szenteltnek, mint városnak, voltak vásárjai, hetipiaczát egy 1384. évi oklevél tanúsága szerint minden szerdai napon tartotta. 1429 augusztus 24-én itt tartotta törvényszékét Hédervári Lőrincz kir. lovászmester, a kunok birája. A kilenczed behozatala után a kunok elszegényedtek, a kun birtokok egymásután tönkrementek s a város már Zsigmond király uralkodása alatt a királyra szállott. 1425-ben a kunok már Ozorai Pipó temesi és csanádi főispán hatósága alatt vannak. Zsigmond 1433-ban királyi birtokul átadta Csalapia Dávid török császári herczegnek. Az ő földesurasága alatt az elköltözött kunok helyébe a szomszéd falvakból jobbágyok jöttek, a mi ellen a szomszéd földesur, Berekszói Hagymási László 1433-ban tiltakozott. Midőn 1460-ban Mátyás király Szentelt helységet Temesvárhoz csatolta, már elvesztette városi kiváltságait. Mátyás király 1460 julius 17-én Dóczi László szörényi bánnak, Dóczi Péter kevei várnagynak és Dóczi Imre udvari vitéznek adományozta, a kiket csanádi káptalan ellenmondás nélkül beiktatott. (Borovszky: Csanádvárm. tört.)
