Felsőtorontáli árment. és belvízszab. társ.
Felsőtorontáli árment. és belvízszab. társ.
A Felső-Torontáli Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat alakulásáról a következőket közölhetjük. A Tisza és Maros folyó szögében fekvő területek igen nagy része e folyók árjainak volt kitéve. Voltak ugyan egyes szakaszokon töltések, a melyek még a XVIII. század végén épültek, de ezek nem nyujtottak biztos védelmet az áradások kártételei ellen, mert ezek inkább a mederrendezés czéljából készültek és ezeket a tavaszi nagyobb árvizek igen gyakran áthágták, miáltal a marosmenti vidéket majd minden évben víz borította el, annyira, hogy nagy része nádas, más része pedig állandó mocsár volt. E helyzeten kivánt segíteni Hertelendy Ignácz alispán azzal, hogy töltések építését hozta javaslatba. A vármegye a javaslatot elfogadván, elrendelte, hogy a töltések Szathmáry Sámuel megyei mérnök tervei szerint a vármegye összes munkaerejével felépíttessenek.
A töltés-építés 1822-ben megindult és a legszebb eredménynyel folyt 1840-ig, midőn az ez évi X. t.-cz. kihirdetése után, Karátsonyi László akkori alispán a megyei közgyűlésen bejelentette, hogy e törvény rendelkezései szerint az ármentesítés nem a megye feladata és az ármentesítési munkálatok folytatása az érdekeltekből alakulandó társulatra háramlik.
Az érdekeltséget 1845-ben állapították meg, mire két társulat alakult: a marosi és a tiszai. A marosi társulat elnöke Rónay János, kiszombori birtokos, a tiszaié pedig Karátsonyi László beodrai birtokos lett.
1848 után a társulatok feletti felügyeletet az abszolut-kormánytól kinevezett megyefőnök gyakorolta. A megyefőnök által 1858-ban Nagykikindára összehívott érdekeltségi közgyűlés a két társulat egyesítését határozta el, »Tiszai VI. Folyam-osztály 2-ik Építészeti Egylet« név alatt és elnöknek Karátsonyi Lászlót választották meg, a ki e tisztséget 1869-ig, haláláig viselte. Utána Dániel Kristóf, ezután pedig 1877-ig Dániel Béla volt az elnök.
A társulat az 1869–1872. évi rendkivül nagy esőzések alkalmával felszaporodott s egész határokat viz alá boritott belvizek levezetésére, kormány hozzájárulásával, rendszeres belvízlevezető csatornahálózatra készittetett terveket akkori vezető mérnöke, az országos nevü Katona Antal által, s hogy addig is, mig ez megvalósittatik, a belvizek a meglevő ereken a Tiszába levezethetők legyenek, Hajdu Gyula vonalmérnök tervei szerint és vezetése alatt hat zsilipet épittetett, melyek hazánkban az eféle belvizi építkezések terén méltán úttörőknek nevezhetők.
A társulat – mely ez időben a Felső torontáli ármentesitő társtulat nevet vette fel, – 1877-ben elvesztette önkormányzati jogát s ekkor a volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter, a társulat pénzügyi zavarainak rendezése czéljából, augusztus 24-én, 12.810 számú rendeletével kormánybiztossá Hertelendy József főispánt nevezte ki. A társulat csak 1891 november 5-én nyerte vissza önkormányzati jogát, a midőn Rónay Jenőt választották meg elnökül.
1900-ban e társulat a belvízrendezést is felvette a társulati feladatok közé és ennek alapján olvadt bele az 1891-ben keletkezett Ószentiváni-Térvári Lecsapoló Társulat. Szándékában volt az Aranka Belvízvéd és Levezetési Társulatot is 195beolvasztani, hogy az árterületen levő vidék ármentesítése és belvízrendezése egy társulat által egyöntetűen és kevesebb költséggel legyen intézhető, de az Aranka-társulat az egyesülésre nem volt hajlandó.
A társulat ártere Temes és Torontál vármegyére, valamint Szeged sz. kir. városnak a Maros és Tisza balpartján levő területeire terjed ki. Az árterület 1859-ben 261.480 kat. hold volt, mely a védtöltések kiterjesztése következtében szaporodott, majd a temes–begavölgyi demarkaczionalis vonal megállapításával megfogyott, míg 1886-ban az ártérfejlesztés keresztülvitelével és 1891-ben a fensíki ártér bevonásával, 1900-ban pedig az Újszeged-Vedresházi Ármentesítő Társulat 2742 holdnyi árterének bekebelezésével újból lényegesen megnövekedett, úgy hogy a társulat ártere jelenleg 558,255.287 kat. hold.
A társulat védtöltéseinek hossza 180.33 km., csatornái 35 km. hosszúak, telefonhálózata pedig 343 km. hosszú, 62 állomással.
A társulat védtöltésében a következő zsilipek vannak: 1.00 m. nyílású vascsöves zsilip Újszegeden a Máv. töltése felett. – 1.00 m. nyílású vascsöves zsilip az ószentiváni határban. Ugyanitt van egy szivattyútelep is, mely az ószentiván-térvári határban összegyülemlő belvizek kiemelésére szolgál. Nyomócsövének átmérője 0.60 m., másodperczenként levezethető vízmennyiség 600 liter. – Két, egyenként 0.95 m. nyílásu vascsöves zsilip Törökkanizsánál, 117 lóerejű gőzgéppel működő szivattyúval, mely másodperczenként 200 liter víz emelésére van berendezve. – 1.20 m. nyílásu vascsöves zsilip a csókai határban. – 1.65 m. nyílásu vaskapus, boltozott zsilip a tiszaszentmiklósi határban. – Két, egyenként 3.79 m. kettős nyílású áthidalt vaskapus zsilip a padéi határban az Aranka medrén. E zsilip beton-alapjában 0.40 m. nyílású vascső is van. Ez a zsilip az Aranka Belvízvéd és Levezetési Társulat összegyűjtött vizeinek a lecsapolására szolgál. – Egy 2 m. nyílású vaskapus boltozott zsilip Kerektón a Böge-ér medrén.
A társulatnak két kölcsöne van, ú. m. egy 9,500.000 koronás a Magyar Jelzálog Hitelbanktól és egy 740.000 koronás a Magyar Földhitelintézettől.
A kivetés a kataszteri tisztajövedelem alapján történik és pedig akként, hogy a mély ártérnél a kivetési kulcs az I. öblözetre 3% és ennek többszöröse, a II. öblözetre nézve 2 1/2% és ennek többszöröse; a fensíki ártérbe eső területek pedig az illető öblözet mély ártéri kulcsa szerinti összegnek 1/4 részével lesznek megterhelve. A kivetés 1894 óta, a midőn kölcsönben 278.181 K, fenntartási költségekben 560.100 K volt, évről-évre folyton apad, úgy hogy 1911-re kölcsönre már csak 86.785 K 88 f-t, fenntartásra pedig 180.873 K 62 f-t vetettek ki.
A társulat alakítása óta 1909. év végéig a védművekre 20.550.195 K-t ruháztak be.
A társulat érdekeltsége 1850-ben szenvedett nagyobb vízkárokat, midőn a Maros Deszknél, a Tisza pedig Újszentivánnál és Törökkanizsánál a töltéseket átszakította. 1877-ben a Maros töltése ugyancsak Deszknél, a Tiszáé pedig Új-szegednél szakadt át, de ez alkalommal az árvíz kevesebb kárt okozott.
A társulat vezetői: Elnök: Rónay Jenő. Igazgató: báró Hauser Károly. Főmérnök: Malina Gyula. Ezeken kívül van még az igazgatóságnál jogtanácsos, titkár, számvevő, hat irodatiszt, nyolcz írnok, l5 napidíjas, a műszaki vezetésnél négy szakaszmérnök, egy irodavezető, 10 gátbiztos, egy gépész, 37 gátőr és egy csatornaőr.
