Zádor-Stettner György.
Zádor-Stettner György.
Zádor-Stettner György. Szül. 1799. jul. 3-án. Dukán. Tanult Kőszegen, Pápán és Győrött, a jogot Budapesten hallgatta, 1832-ben a pápai kollegiumban tanár, 1848-ban a pesti váltótörvényszéknél előadó és sok évi hivataloskodás után, 1861-ben, a hétszemélyes táblánál bíró lett. Meghalt 1866. aug. 17-én.
Vörösmartyval, Bajzával, Bártfayval, Toldival és a többi ifjú írókkal jó barátságban állott és Fenyéri Gyula név alatt nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. Az akkori folyóiratok számos szépirodalmi dolgozatot, kritikát és verset közöltek tőle. Részt vett Toldi „Handbuch der ungariscen Poesie” cz. munkájának szerkesztésében. Kresznevics „Magyar szótárának” kiadásában is közremunkálkodott, valamint ő fordította az „Ezeregy Éjszaka” 2., 5., 7. és 8. füzetjeit is. Jogi munkáinak száma is nagy és nem csekély érdeme a jogi műszavak magyarosítása is. Az Akadémia 1831-ben levelező, majd 1832-ben rendes tagjául választotta.
DUKAI TAKÁCS JUDIT. A Dukai Takács Ferencz birtokában levő eredeti medaillon-kép után, Verő G. rajza.
