Balogh Gyula.
Balogh Gyula.
Balogh Gyula. Szül. 1837. május 20-án, Halásziban. Tanult Pápán, Kőszegen és Szombathelyen, hol már az irodalommal foglalkozott. A jogot Pesten hallgatta. 1863–67-ig aljegyző, 1884-ben Vasvármegye al-levéltárosa lett, majd 1889-ben főlevéltárossá nevezték ki. E minőségében nagy érdemeket szerzett a vármegye és Szombathely városa levéltárának rendezése körül.
Balogh irodalmi munkássága igen sokoldalu s különösen történeti munkái figyelemreméltók, a szétszórtan megjelent dolgozataiban foglalt adathalmaz pedig valósággal megbecsülhetetlen. 1870-ben kiadta Költemények és 1879-ben Ujabb költemények czímű versgyüjteményeit. Irodalmi munkásságának nagyságát legjobban mutatják a következő adatok: Munkatársa volt a „Magyar Néplap”-nak, Vas Gereben „Kétgarasos Ujság”-jának, Vajda János „Nővilág”-jának, a „Pesti Hölgydivatlap”-nak, Lauka „Ördög Napló”-jának, Kemény Zsigmond „Pesti Napló”-jának, Balázs Frigyes „Füles Bagoly”-ának, az „1848”-nak, a „Fővárosi Lapok”-nak, az „Ország Világ”-nak, a „Vasárnapi Ujság”-nak, a „Pesti Hirlap”-nak, stb. Szerkesztette 1867–1884-ig a „Vasmegyei Lapok”-at, 1880-ban rövid ideig a „Sopronmegyei Közlöny”-t. Ezenkívül írt történelmi műveket, tárczákat, verseket és Heine dalaiból is sokat fordított. A „Magyarország Vármegyéi és Városai” III. kötete számára ő irta az Őrség részt.
Önálló nagyobb művei: Clio szolgálatában. – Vasvármegye nemes családjai. – Vasvármegye honvédsége. – Az 1809. évi insurrectio. – Vasmegye székházának története. – Vasvármegye, vázlat a monográfiához.
