Vulkáni szigetek.
Vulkáni szigetek.
Vasmegye két gyönyörü és érdekes vulkáni terület között fekszik: keleten a déli Bakony, nyugaton pedig a gleichenbergi vidék bazalthegyei tekintenek át a megye határán és mind a két területnek előőrsei ezen határokon belül oly számosak és oly közel lépnek egymáshoz, hogy valóságos kapcsolatot létesítenek e két egykorú vulkáni központ között.
483A délbakonyi területhez tartozik mindenekelőtt a Nagy-Somlyó méltó párja, a szabályos alakú Ságh-hegy, melynek váralakú nagy basalt (anamesit-) tömege durvaszemű dolerit-ereket tartalmaz, míg túfa-koszorujának egy része az északi lejtőn még látható; ettől délre a Kis-Somlyó magaslik ki, csinos bazalt kúppal és tökéletes túfa-koszorújával; nyugatra pedig Miske és Sitke között ugyanilyen tufának gyönyörü képződménye van, t. i. egy szabályszerűen gyűrűalakú dombsáncz, mely, habár a belsejét kitöltő vizet már mesterségesen lecsapolták, egész szerkezetében hű hasonmása a Róma vidéki és az eifeli híres vulkáni kerek tavaknak. Ide tartoznak még egyéb túfaképződmények, úgymint a Herczeghegy Sitkénél és egy szintén gyűrűalakú, de alacsony túfadomb Magasinál, stb.
Azon számos kisebb-nagyobb túfa-képződmények közül, melyek, mint a gleichenbergi bazaltterület szélső tagjai, Vasmegye délnyugati részét díszitik, csak hármat akarunk névszerint felsorolni: Dobránál egy igen érdekes kis bazalt-tuskó mutatkozik, melyet a túfarétegek, mint egy felhajtott gallér, fognak körül, a túfában pedig nemcsak szép Olivin-bombák, hanem nagy szármát agyagrögök is foglaltatnak. Tobajnál van egy kis túfadomb, melynek kőzete igen szép olivin- és még érdekesebb amphibolbombákat, de azonkivül még az áttört kőzetrétegeknek mindenféle példányait, u. m. gneiszt, choritpalát, devon mészkövet és egyéb töredékeket tartalmaz. A harmadik nevezetessége a német-ujvári meredek várdomb, mely lapos tetejével és mindenfelől a közepe felé hajló túfarétegeivel az ismeretes Riegersburg és Karpfenstein érdekes vulkáni képződményeihez hasonlít.
Mindezen vulkáni képződmények egy és ugyanazon rövid időszakban keletkeztek, t. i. a congeria-agyag lerakodása után. A mint ezután a nagy víztükör, mely fölé a nagyobb vulkáni hegyek csúcsai kimagaslottak, végkép eltűnt, a vulkáni működés is megszűnt. Vidékünkön ekkor indult meg a folyóvizek nagyobbszerü munkája. A terület általános lejtése keletnek lévén, a stájerországi magaslatokról jövő számtalan folyó és patak kezdte a megye nyugati részét átszelni és a laza talajú vidéket szeszélyes dombhullámokká kifaragni. Kelet felé a patakok mindinkább folyókká egyesülvén, lassúbb folyásukban az elragadott törmelék, kavics és homok fokonként ismét lerakódott, minek folytán a vizek, maguk töltvén be a medrüket szünet nélkül, hol erre, hol arra tértek el, főleg pedig, a jobb partok erősebb megtámadása következtében, délre és keletre mozdultak. Igy magyarázható meg a folyóvízi ülledéknek széles elterjedése és a homok-, kavics- és agyagnak sajátszerü eloszlása megyénk keleti részében.
