Hollán Ernő.
Hollán Ernő.
Hollán Ernő Szombathelyen, 1824. jan. 13-án született. Mint ifju, hajlamait követve, 1839-ben a bécsi hadmérnökségi akadémiába lépett, honnan csakhamar mint hadnagy került ki. A nemzeti hadsereg felállítása alkalmával a szorongatott haza védelmére sietett; a csakhamar híressé vált veres sapkásokkal Szt.-Tamás ostrománál s a szerb lázadók elleni csatákban több alkalommal vitézségének fényes tanujelét adta, mire Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmány elnöke, előbb őrnagygyá, utóbb Pétervárad műszaki főnökévé nevezte ki. Exponált állásában Hollán Ernőnek fontos szerep jut a szabadságharcz történetében. A magyar ügy iránt közömbös tisztikarral szemben csak erélyes fellépésével s a várőrség ragaszkodásával és lelkesedésével ért el fényes sikereket. Az akkoriban elhanyagolt várat csakhamar megerősítette, 587az osztrák csapatok ostromműveit mérnöki ismereteivel megsemmisítette s mindvégig sikeresen ellenállott a támadásoknak. A világosi fegyverletétel után még két héten át daczolt a közülzárolók seregével, azonban, miután a déli hadsereg is feloszlott, Kis Pál várparancsnokkal egyetértőleg szept. 7-én feladta a várat. A kapituláczió után Hollán Ernő Szombathelyre tért vissza s a nyomasztó viszonyok közepette mennyiségtani tudományokkal foglalkozott. Itt irta meg elemző mértanát; ezért utóbb az Akadémia tagjává választotta, majd Lord Stanley, a későbbi hadügyminiszter vett tőle a mérnöki tudományokban oktatást. Az alkotmányos élet fellendültével 1861-ben a kőszegi kerület küldte az ujonnan összehivott országgyülésre. Hollán Ernő akkor a fővárosba jött, s a déli vasut dunántúli vonalainál főfelügyelői állást foglalt el. Ekkor irta terjedelmes emlékiratát a magyarországi vasuti hálózatról. 1865-ben ismét az országgyülés tagjai közt találjuk. A felelős magyar miniszterium megalakulván, gróf Mikó Imre közlekedésügyi miniszter mellé államtitkárnak ment s az állami közutak továbbfejlesztése a kamatbiztosítási rendszer alapján kezdeményezett magánvasúti építkezések, a Törökországgal való vasúti csatlakozás fűződnek államtitkári működéséhez, Mikó Imre visszaléptével ő is lemondott állásáról. 1870-ben honvédezredes, majd honvédelmi államtitkár lett s főleg az akkor alakult honvédség fejlesztése körül fejtett ki nagy buzgalmat. 1872-ben azonban innen is visszalépett. 1875-ben soron kívül vezérőrnagy lett s a tényleges állományba lépett, mint a székesfehérvári kerület parancsnoka, mire 1881-ben altábornagy lett, de 1886-ban már nyugalomba vonult.
